A
jász ember mentalitása...
Dr.
Szabó László néprajzkutató írása
mmmmmAz
iráni eredetû jászok IV. Béla uralkodása
idején a kunokkal együtt telepedtek be hazánkba.
A betelepedõ két nép nem volt egyenrangú,
s elvált egymástól eredet, nyelv, kultúra
és politikai helyzet tekintetében is. A kunoknak alávetett,
katonáskodással és egyéb szolgáltatásokkal
tartozó segédnép volt a jász, s mint az
alán népek általában, nem nomád állattartó
életmódot folytattak, hanem elsosorban földmûvelõk
voltak. A nomád kunok Magyarországon is megõrizték
a jászok feletti rendelkezési jogaikat, mert a IV. Béla,
majd Kun László biztosította kun privilégiumok
egyik leglényegesebb része az volt, hogy a kunok "belügyeibe"
nem szólnak bele sem az oligarchák és egyházi
rendek, sem a király. Ezért is van az, hogy a jászok
magyarországi bejövetelérõl egykorú
források nem szólnak; mindig csak a vezeto kunokat emlegetik
okleveleink.
mmmmmA betelepedéskor még
egyetemesen alávetett jászok éppen eltérõ
kultúrájuk miatt elváltak a kunoktól. Számos
nyom utal az akkori jász etnikai tudat meglétére,
amelynek táplálója a más nyelven kívül
épp a különbözo kultúra volt. Ez a meglévo
etnikai tudat és földmûvelésre alapozott életmódjuk
segítette a jászokat ahhoz, hogy 1323-ban egyetemlegesen
Károly Róberttol a kunokéhoz hasonló, de
egyben a kunokétól el is különülõ
privilégiumokat kaphassanak. Az történt ugyanis,
hogy bár a politikai hatalom a kunok kezében volt, a kunok
nomád életmódja, hadjáratokra alapozott
gazdasági élete az új hazában, a szilárd
állami kereteken belül a Kárpát-medencében,
magyar királyság keretei között nem sok kibontakozási
lehetoséget kapott.
mmmmmUgyanakkor a kun törzsszövetségen
belül az addig alávetett, földmûvelést
folytató jászok épp a magyar viszonyokhoz való
alkalmazkodni tudásuk miatt jelentõs tényezõé
válhattak, s erõs etnikai tudatuk segítségével
el tudtak szakadni a kunoktól, s mert sikerült nekik is
hasonló jogokat szerezni, kivonták magukat fennhatóságuk
alól. Megfigyelhetoen a jászok a XIV.-XV. században
már nem a kunokkal tartanak fenn kapcsolatot, hanem az Eger-Gyöngyös
vidéki részekkel és a Tápiósággal.
Kiváltságaik birtokában csakhamar
megindul elmagyarosodásuk, életmódbeli teljes hasonulásuk.
Nyelvükben elmagyarosodnak; keresztény hitre jóval
a kunok elõtt tértek; beilleszkednek az északalföldi
gazdasági, társadalmi keretekbe; közvetítõivé
váltak a hegyvidék és az alföld kulturális
javainak. Természetesen ez az etnikai tudat fokozatos halványodásával
is együtt járt. Amint közelednek kultúra és
a társadalmi-gazdasági élet területén
a környezõ magyarokhoz, úgy gyengül jász
öntudatuk, válik másodlagossá eredeti elkülönültségük,
származásuk. A jász identitás megtartása
szempontjából az új hazában ugyanis sokkal
fontosabb tényezõnek bizonyult az önálló
jász privilégiumok megszerzése, mint az etnikai
meghatározottság. A középkori rendi társadalomba
a jászok az 1323-as privilégiumok segítségével,
önálló rendként illeszkedtek be. Az épp
ekkortájt kiformálódó, majd fokozatosan
növekvõ politikai súlyú köznemesség
és jobbágyság között foglaltak helyet:
bizonyos elõjogaik voltak (önálló közigazgatás,
bíráskodás, vámkedvezmények, földesúrtól
való mentesség), s mindenek fölött szabad állapotúaknak
tekinthetõk, akik csak egyetemlegesen függenek a királytól;
annak katonai és anyagi szolgáltatásokkal tartoznak,
különben pedig függetlenek. Önálló
rendként illeszkedve be a magyar feudális társadalom
rendi hierarchiájába, ettol kezdve számukra a legfontosabb
e rendi jelleg megõrzése, esetleges bõvítése,
s újabb jogok megszerzése. Jásznak is csak rendként
tudtak megmaradni.
mmmmmRendi önállóságukban
volt gazdasági erejük, társadalmi és kulturális
súlyuk biztosítéka. Kiváltságaikat
azonban csak egyetemesen és helyhez kötötten gyakorolhatták.
Amint elköltöztek a Jászságból, kiváltságaikat
elveszítették. Ez azt is jelentette, hogy azok a jász
eredetû települések, amelyek kívül estek
a Jászságon fokozatosan leszakadtak, beolvadtak környezetükbe.
A Jászság lakói ugyanakkor egyetemlegesen privilégiumaikat
megerõsítették, gyarapították, zárt
egységgé váltak. Ettõl a pillanattól
kezdve már nem az volt a lényeg a számukra, hogy
jászok, hanem az, hogy kiváltságosak (legfeljebb
egy ideig még a jász mivoltuk és rendi jellegük
egybeesett). Ilyen helyzetüket még a török is
méltányolja, meghagyja a jászok egy összegben
fizetett adózási rendszerét, Jászberényt
khász városá, s egy idõben a kádi
székhelyévé is teszi.
mmmmmA jászok kiváltságai
a XVII. század második felében, s fõként
a XVIII. század elején kerülnek végveszélybe.
Jóllehet II. és III. Ferdinánd, majd I. Lipót
többször is megerosíti a korábbi királyi
privilégiumokat, gyakorlatilag nem veszik figyelembe ezeket,
s 1694-tõl már véglegessé válik az
a terv, hogy jogaiktól megfosztják a jászokat s
velük együtt a kunokat is. 1702-ben be is következett
elzálogosításuk, majd 1735-ben eladatásuk.
1745-ben azokkal a kunokkal összefogva, akiktõl eddig eltávolodni
igyekeztek, tudják csak visszaszerezni Mária Teréziától
kiváltságaikat úgy, hogy maguk fizetik ki földesuruknak
a váltságösszeget. II. József uralkodása
végén privilégiumaik újra veszélybe
kerülnek, de az uralkodó halála után mégis
sikerült a redempció eredményeit stabilizálni.
A redempció mind a kortársak, mind az utókor szemében
nagy tett volt, hiszen olyan korszakban sikerült egy jelentõs
tömegnek feudális kiváltságokat szerezni,
s ezzel biztosítani a polgári fejlõdést,
amikor a fejedelmi abszolutizmus törekvései épp ellenkezõek
voltak; nagy múltú családok, városok birtokai
kerültek a neoaquistica comissio mûködése eredményeként
új tulajdonba. A jogcsorbítás elleni küzdelem,
majd a redempció, s végül a redempció eredményeinek
védelme azt kívánta a jász és kun
társadalomtól, hogy anyagi, társadalmi és
szellemi erejét koncentrálja, s e cél szolgálatába
állítsa.
mmmmmA tartós védelmi rendszer
szilárd ideológiát is megkívánt,
s nem véletlen, hogy épp a XVII. század közepétõl
kezdve vannak adataink arra vonatkozóan, hagy ez az ideológia
kiépülõben van. A XVIII. század végén
pedig, amikor a redempció eredményeit végleg biztosítják,
pedig teljesen ki is formálódott ez a szellemi véderõ,
magára öltve a kor ideológiáinak összes
jellegzetességét. Ennek jegyében megerõsödik
a jász etnikai tudat (jazig-metanaszta jász eredet hangsúlyozásával),
kultikus tárggyá, a jászok "szent-koronájává"
válik a Lehel-kürt, több helyi mondát korai
ittlétük, hõsi múltjuk, vezéreik nagyságának
igazolásaként népszerûsítenek (Csörsz,
Ágó, Lehel, Borsa), összegyujtött privilégium
leveleiket újra hitelesíttetik, megalkotják a Jászkun
Statutomokat, amely belsõ viszonyaik és jogrendszerük
tükre. Ezek írásos megformálást is
nyernek, szívósan tovább élnek, de számottevõ
hatásuk a jász tudat kialakításában
a Lehel-kürtön kívül nincs. A redempció,
mint a kunokkal közösen végrehajtott és az egész
jászsági, kunsági társadalmat is gyökeresen
átalakító történelmi tett, kialakítja,
megteremti a közös jászkun tudatot. Ez kifelé
egységesnek mutatja a két Kunság és a Jászság
lakosságát, s a privilégiumok hathatós védelmezõje
marad több mint egy évszázadon át. A magyar
nemesi vármegyerendszerbe sajátos közigazgatási
egységet alkotva, privilégiumokat élvezve, sajátos
feladatot ellátva önálló egységként
tagozódik be. mmmmmA Nemes Jászkun
Kerület vagy Hármas Kerület hármas tagozódása
is megmarad, de ennek inkább a kerületen belüli, úgymond
belpolitikai jelentõsége van, s élteti tovább
a sajátos jász, kis- és nagykun tudatot. Kifelé
inkább egységüket deklarálják, noha
a redempcionális összeg nagysága belülrõl
erõsen tagolja az egész, immár jászkun társadalmat.
1848-ig, az áprilisi törvényekig állott fenn
ez a mind kiépítettebbé váló, lassan
megmerevedni látszó állapot, s jászkun jogként,
jászkun társadalomként, Jászkun Kerületként
jelent meg az ország nyilvánossága elõtt,
táplálta a jászkun öntudatot. A jobbágyfelszabadítás
jogilag nivellálta a Hármas Kerület lakóit,
de közigazgatási egységként (kivéve
az önkényuralom korát) 1876-ig fennmaradt. A jászkun
tudatot eszközigazgatási elkülönülés
tovább éltette, bár látván látszott,
hogy nem sokáig állhat már fenn. A polgárosuló
Magyarország új és egységes közigazgatási
rendszert kívánt.
mmmmm1876-ban végbe is ment közigazgatási
átrendezõdés. A felbomlott Jászkun Kerület
települései közigazgatásilag több megyében
szóródnak szét. A jászkun öntudat egyre
halványodó történeti tudattá alakul
át, ami idõrõl-idõre feltámad, tápot
kap, él és létezik, de különösebb
hatása nincs, illetve egy-egy településen, közigazgatásilag
(pl. megye, járás, választókörzet,
közös községi tanács) néha összetartozó
részek kapcsolatában, családi, rokoni összejöveteli
alkalmakkor emlékeznek rá.
mmmmmNem így a külön jász
(s velük a nagykun-, vagy kiskun- tudat is), ami bár szintén
történeti tudatként létezik, de a mindenkori
életben, hétköznapokban, ünnepeken sokkal erõsebben,
meghatározóbb módon volt és van jelen. Napjainkban,
a rendszerváltás után teljesen megújult,
s reneszánszát éli. Civil szervezetként
pedig mintegy új szervezeti keretei is létrejöttek.
Ma nem csak a hagyományok ápolása terén
fejtenek ki kulturális tevékenységet, de a közösségek
egészét, magát a jászokat egyetemlegesen
is (világtalálkozók) közös összefogásra,
az anyaterület pártfogolására buzdítják.
Vállalkozásokat, gazdasági társaságokat,
társadalmi megmozdulásokat, akciókat szerveznek,
biztosítják jelenlétüket az ország,
a nemzet életének legkülönbözobb területein.
mmmmmMivel a kunok is hasonlóan
leheltek életet a kun tudatba, ma ott tartunk, hogy kiépüloben
van egy, a volt kerületeket átfogó új jászkun
tudat is. A civil szervezetek pedig úgy épülnek fel,
mint az egykori kerületi szervezet, élen a jászkun
kapitánnyal. A jászsági közösségek
felújították a viseletet, jelvényeket, ünnepeket,
lovas bandériumokat, gondozzák a történeti
emlékhelyeket, valamennyi településen múzeumként
funkcionáló tájházat teremtettek, melyek
a helytörténeti kutatás, mûvészeti élet
centrumai, majd mindenütt megírták vagy írják
a település történetét, helyi lapokat
adnak ki, találkozókat, fesztiválokat tartanak,
színvonalas együtteseik vannak (néptánc, kórus,
színjátszás, kézmûvesség),
szokásokat újítanak fel hiteles formában,
himnuszuk, új ünnepi rítusaik vannak, s az iskolai
tananyag egyre szervesebb részévé válik
a jász múlt ismerete. A magyar nemzeti tudat ápolói
még messze vannak ettõl a tudati és gyakorlati
szinttõl, holott látható haszna, fegyelmezõ
és jóra mozgósító volta éppen
a jászsági eredményeket látva nem lehet
kétséges.
mmmmmAz iráni eredetû, XIII.
században betelepült keleti népcsoport elnyert privilégiumai
birtokában és védelmében megõrizte
minden keveredés, nyelvi váltás dacára önmagát.
Vezetõ rétege tudatos politikája miatt történeti
tudatának más-más oldalát hangsúlyozva,
a kor kihívásaihoz igazodva a közösség
fennmaradását szolgálta. Tagolt, erõs és
zárt társadalmat, sajátos, munkára épülõ,
és köz iránti kötelességeit fegyelmezetten
teljesítõ kultúrát és erkölcsrendet
hozott létre, hogy egyetemlegesen biztosítani tudja privilégiumai
ellenértékét (katonai szolgálat, adó).
Önálló közigazgatási egységként
való létezése abroncsként fogta õket
össze. A Jászság kultúrája ma szerves
és értékes része, sajátos színfoltja
és variánsa a magyar kultúrának, s sajátos
és jellegzetes emberi magatartást teremtett. Magyarán
a legtöbb emberen meglátni hogy jászsági származású.
A Jászságot ma etnikai csoportként határozza
meg a néprajz. Ez utal idegen eredetükre, történeti
múltjukra, kultúrájuk paraszti-nemesi, parasztpolgári
jellegére, melyben a hagyományok szerepe döntõ.
mmmmmA jászsági emberek magukról
így vélekednek: "Mi jászok vagyunk, de magyarok.
A magyarok között a jászok a legkülönbek."
Ha a rendkívüli módon árnyalni képes
magyar nyelvet elemezzük, akkor ez az önjellemzés legalábbis
furcsának tûnhet. Benne van az egykori idegen származás
tudata, de az is, hogy õ ma mindenek elõtt, nemhogy magyar,
de annak is a legeleje. A jászsági ember, mikor magáról
azt állítja, hogy jász, egyúttal deklarálja
azt is, hogy igen erõs történeti tudása és
tudata van lakóhelyét, népcsoportját, s
egyúttal magyarságát illetõen is.
mmmmmEmlítettük, hogy igen
tagolt, eros törvények között, kötelességtudásra
nevelt népcsoporttal állunk szemben. A mindenkori elöljáróság,
az iskola, az egyház, a különbözõ ünnepi
aktusok (nádori látogatás, új okirat kihirdetése,
katonaállítás, tisztségviselok választása,
stb.) jász tudatukat felfokozta, cselekvõ képességüket
megsokszorozta, közügyek iránt érzékennyé
tette. A sikeres közösségi akciók pedig (melyek
között ott van az 1323-as önálló privilégiumszerzés,
épp úgy, mint ezek állandó gyarapítása,
maga a redempció, a puszták megszerzése, majd eladása,
betelepítése, szomszédos területeken való
tömeges földvásárlások sora) az állam,
a törvények, a mindenkori vezetõk, politikusok iránti
tiszteletet jellemzo jegyükké tették. Korábban
ezt a jász jellemvonást aulikusság néven
írtam le, mert egy korai korszak magatartásaként
mutattam be eloször. Ha ez a név nem is nyerte el a szakma
tetszését (ódonnak, pontatlannak találták?)
lényege maradt: a hatalomban való bizalom, vezetok iránti
hajlandóság, a törvényes út betartása,
tekintély tisztelete, de nem feltétlenül.
mmmmmA jászok igen szeretik a parádét,
a kivonulásokat, ünnepeket, ünnepléseket és
ünnepeltetéseket, közöttük a maguk ünnepeltetését
is. El nem mulasztják egy számukra fontos esemény
évfordulójának megünneplését,
egy-egy magas vendég meghívását, nyilvános
fogadását, ahol kisebb-nagyobb felkészült
csoportjaik szerepelhetnek, bemutathatják értékeiket,
felölthetik mára már minden településen
elkészített díszruháikat, díjakat
kaphatnak, adhatnak át. Feltálalhatják remek ételeiket.
Ez egyúttal erõsíti a jász öntudatot,
értelmet ad a különbözõ kulturális
csoportok évközi, rendszeres munkájának, a
holtnak tûnõ hagyományt a való élet
részévé teszik, megbecsülik az elõdök
és mások munkáját. Nem lélektelen
színpadi folklórizmus, szerepjátszás ez,
hanem magasrendû vidéki kultúra, olyan, ami sokakat
késztet értékes, rendszeres, értékes
tevékenységre, a szabadidõ kulturált eltöltésére
és elérheto úgymond mindenki számára.
Szeretik megélni, hogy õk jászok, hogy saját
világuk, mûveltségük van, amely vonzó.
mmmmmSzerves része és velejárója
az etnikai- és történeti tudatnak, a hagyományõrzésnek,
hatalom- és tekintély tiszteletnek, parádék
szeretetének a szimbólumok kultusza, építmények,
helyszínek és emlékek felmagasztosítása.
Közülük természetesen a Lehel-kürté
az elsõség. Korai, XVII. századi pecsét
és címer elõzménye köztudott, nemcsak
a Jászság címereinek része, de a jász
kirajzásokon is feltûnik, már a XVIII. században.
Kunszentmárton, Kiskunmajsa templom kapuja fölött épp
úgy ott van, mint a sokkal késobbi jászszentlászlóin.
Ha már itt vagyunk e névnél, említsük
meg, hogy valamennyi jászsági település
elérte, hogy a Névtani Bizottság a Jász-elõnevet
megadja (olyan hosszú névnél is, mint Jászfelsõszentgyörgy).
Napjainkban a határbeli feszületek, Zagyva hidak melletti
Nepomuki Szent János szobrok, a Jászságra jellemzõ
Szent Vendel szobrok, a berényi fõtér nagyszámú,
homokkõbõl faragott szobrainak felújítása
folyik adakozásból, a hívek "közmunkájából"
és egyházi segítséggel.
mmmmmÁpolják jeles szülötteik
(Déryné Széppataki Róza, Palotássy
János karnagy és a verbunkos zene jelese, Székely
Mihály operaénekes, Rácz Aladár cimbalom
mûvész, Gerevich Aladár hétszeres olimpiai
bajnok, Hamza D. Ákos festõmuvész, filmrendezõ
stb.) emlékét, megünneplik évfordulóit,
s tárgyaik múzeumi kiállítás részei.
Helyi közéleti személyiségek, jászsági
szülöttek, Jászságban dolgozók, Jászságért
dolgozók neveit utcák, terek, intézmények
viselik és büszkék rájuk. Nem csupán
felújított viselet, bandériumi díszlet a
huszár ruha, hanem a jászok, a jász huszárok
szimbóluma is. A vitézi múlt, hadi dicsõség,
a katonás vagy férfias viselkedés, egyben a kötelesség
szimbóluma is. Nem véletlenül dísze a jászberényi
fõtérnek a jászkun huszár bronzszobra. A
jász kiváltságok úgy voltak méretezve,
hogy mellette bizony kemény paraszti munkát kellett mindenkinek
végezni. A redempcióban komolyabb részt befizetni
nem tudó irredemptus réteg személyét tekintve
épp úgy szabad volt, mint egy vagyonos redemptus, ha a
rárótt közösségi terheknek - éppen
munkájával - eleget tett. A redemptus rászorult,
ha nagyobb birtoka, s kisebb családja volt, munkát kapott
ugyan, de volt idõ, hogy a településen kívül
nem vállalhatott munkát. A vagyonosabb gazdák is
személyes munkára kényszerültek, keményen
dolgoztak, ha ki akarták használni azokat a privilégium
biztosította lehetõségeket, ami jobbágyi
környezete fölé emelhette õket. A jász
ember egyik legfobb tulajdonságává így a
kemény munka vált. Hatalmas munkabírását,
élete munkának való alárendeltségét,
önmaga kizsákmányolását valamennyi
Jászság környéki ember vagy idegenbe került
jászokat megítélõk egyaránt elismerték.
mmmmmTerjeszkedésük, más
határokon való boldogulásuk fegyelmezett szigorú
munkával, családi üzemszervezetük sajátos
voltával és beosztó takarékos életvitellel
valósulhatott meg, amit mélyen vallásos hitük
is támogatott. A takarékos, sokak szemében szinte
fösvénységre hajazó magatartás ellentmondani
látszik az ünnepszeretetükrõl mondottakkal.
Tudnunk kell, hogy az ünnep nem pazarlással jár,
hanem ésszerû keretek közé szorított
vidámság, felszabadult, a munkáját ekkor
félretevo ember igazi élménye, amely felemel, megtisztít,
s a szó eredeti értelmében üdvözít.