Lajosmizse
rövid története

Isten szántóföldjének ez a csodálatos része az ásatások tanúsága szerint már a bronzkorban lakott volt. A Honfoglalás után pedig a fejedelem törzsének legelõjeként majd késõbb királyi birtokként szerepelt. Az elsõ településeket a Kunok létesítették a tatárjárás után. Mizseszállása, Lajosszállása és Beneszállása néven találjuk e területet a megsárgult iratokban.  A Jász-kunok hét székének egyike volt Mizse Széke, mely egyben  székkapitánysági õrhely,  vagyis központ volt.  Különös  hogy  a település, nevét a mohamedán hitre tért  Mizse  nádortól  kapta,  aki  Kun László  királyunknak volt az egyik fõembere. A mohácsi vészt megelõzõ idõkben, három  templom is volt ezen a vidéken.  Berénybenén, Felsõmizsén és Alsólajoson. A virágzó települések és egyházközségek, a török után pusztasággá változtak, a templomokból pedig csak romjaik maradtak, melyek közül a felsõmizsei  maradványai,  napjainkban is megtekinthetõk városunk északkeleti határában, közel az autópályához. Bõvebb információt városunk honlapján láthatunk.


www.lmizsekultura.hu

A török idõk alatt török tisztek  birtokolták e tájat, bérbe adva hol Kecskemét,  hol  Nagykõrös városának. A török idõk után pedig I. Lipót császár 500.000 arany Ft-ért a Német Lovangrendnek adja el. Ekkor már a bérlõk sorában megjelenik Jászberény is. 1735-ben a Német Lovagrendtõl e legelõket az invalidusok  vásárolták  meg, ám 10 év múlva megtörténik a redemptio, vagyis e területet Mária Terézia engedélyével az invalidusoktól Jászberény megváltja pontosabban Mizse és Lajos pusztákat,  valamint Bene puszta felét, a mai Berénybenét. Bene puszta  másik fele Jászladány tulajdonába került. Ez most Ladánybene néven önálló község innen 12 km távolságra  nyugati  irányban.  Jászberény város úgy hasznosította tulajdonát,  hogy e kövér legelõkre nyájakat tereltek. Három csárda épült, jelesül a Mizse csárda, a Lajos csárda és a Földeáki csárda. Ez utóbbi a régi polgármesteri hivatal épülete. Vonzáskörzetükben a pásztor nép tanyákat épített. 1835-ben már mintegy 250 ember lakott e földön, nem kis  kockázatot vállalva, hiszen a ritkán lakott terület könnyen a betyárok prédájává vált. Balla Kálmán fõcsendbiztos följegyzéseibõl tudjuk, hogy Bogár Szabó Mihály betyár és bandája igen csak megkeserítette a pusztára  költözöttek életét. Ez a  probléma több beadványban is szerepel a ránk maradt iratok tanúsága szerint, ahol is a pusztán élõk védelmet kértek a betyárokkal szemben.

A templom építésérõl még Jászberény városa hozott döntést ám a település a milleneumra már nagyközség volt és szépen fejlõdött, amit az elsõ, majd a második világháború ugyancsak ketté tört. Lassan kiépült az E5-ös fõútvonal mellett a város fõutcája, aminek lassú fejlõdése mind a mai napig tart. Ma már egy  kisvároshoz  méltó kép fogadja az ide látogatót, rendezett központtal, virágokkal, parkokkal, elegáns küllemû Kultúrházzal, elõtte Szent István királyunk  bronz szobrával. Az idegenforgalom is fölfejlõdött. A lovagolni vágyó külföldiek paradicsomává lett a tanyavilág. Az 5-ös út mellett a Tanyacsárda és a ceglédi út mellett a Gerébi Kuria messze földön híres vendéglátói profik a szakmában,  s abban, hogy a vendég visszavágyjon!

ÖNT is szeretettel látjuk, hívjuk és várjuk!

www.tanyacsarda.hu        www.gerebi.hu
L E G F R I S S E B B
VISSZA E LAP TETEJÉRE
MEGFONTOLNI VALÓ
VISSZA  A  NYITÓLAPRA