Általánosságban
a szektákról...
Az alábbi
ismertetõk nem az elítélés, hanem az "eltévedt
bárány" megkeresése odaadó Szándékával
íródtak a Jó Pásztor nevében. Vagyis
Jézus nevében, aki azt mondta, nem szeretné,
ha csak egy lélek is elveszne az emberek közül.
Nem akarjuk megbélyegezni az egyes emberek hitét, meggyõzõdését,
csupán azokra a pontokra szeretnénk rámutatni,
ahol az eltér a krisztusi normától egy-egy tanítás,
és ezért veszélybe került az igaz tanítás.
A Keresztény
Egység Titkársága 1986. májuis 2-án
így határozta meg a szekták fogalmát:
"Olyan vallási közösségek, amelyek, valamely
nagy kultúra vallási közösségének
tanaiból és gyakorlatából származtatják
magukat, de azzal mégsem kívánnak
azonosulni". Vagyis a szekták legfõbb ismertetõjegye
a "kontra-jelleg", a kiindulásul
vett vallási közösség hátbatámadása.
Sokat mond már a szó eredete is. A szekta szó
a sequor (követ) latin szóból származik, azt
foglalja magába, hogy egyeseket félrevezettek, elkolompoltak
a nyájtól. S valóban, minden szektára
jellemzõ az elkülönülés és
valamilyen különleges irányzat felvállalása,
ahol igen lényeges a vezetõ, a guru, az alapító
személye és vele szemben a már-már szolgai
alávetettség.
A szekták
modern rabszolgaságot hoznak magukkal, lelki fasizmus veszélyét
rejtik magukban, ami a személyiség feladásához
vezethet.
Miért soroljuk három csoportba a szektákat?
Beszélhetünk kcresztény, álkeresztény
és nem keresztény szektákról.
Keresztény
szekták -mint pl. a Hit Gyülekezete - esetében a
kiindulópont ugyan a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás,
ám a nem is titkolt fõ cél a hagyományos
kereszténység, a történelmi egyházak
kíméletlen bírálata. Vannak olyan
szekták - mint a Jehova tanúi-, amelyek szintén
hivatkoznak a Szentírásra, azonban igen lényeges
pontokon eltérnek a kereszténység alaptanítástól,
ezért ezeket álkeresztény szektáknak
nevezzük. A nem keresztény szekták -mint a
krisnások- nem a keresztény vallások körébõl
származnak, de hasonló jegyeket viselnek, mint
az elõzõ két csoport tagjai.
Mennyiben
destruktívak? Destruktív az a közösség,
amely rombol, elsõsorban értékekct. A társadalomban,
a közéletben háromféle értelemben beszélhetünk
destrukcióról.
1. Jogi értelemben, ha a közösség
megsérti, semmibe veszi a törvényeket, nyíltan
szembeszegül azokkal.
2. Etikai-erkölcsi értelemben, ha a közösség
tagjai kijátsszák a társadalom erkölcsi
törvényeit, pl. adócsalást követnek
el, megkövetelik, hogy tagjaik önmagukat és
vagyonukat ajánlják fel a szervezetnek.
3. Romboló tanítás, ahol a cél más
közösségek kultúrában kiérlelt
tanítását tönkretenni. Legnyilvánvalóbb
a romboló vonás a sátánizmusban.
Gyilkosság, erõszak, még emberevés is elõfordul
a szekta tagjainál. Hallottunk öngyilkos
szektákról is, pl. a texasi dáviditákról.
A magyar törvényesség
(a parlament) négy szektát ítélt destruktívnak.
A Jehova tanúit,
akik nem engedik meg a vérátömlesztést és
szétzilálják a családokat, a múnistákat,
akik fegyvergyártásból nyerik anyagi forrásaikat,
a krisnásokat,
a család-eszmény tagadása miatt és a szcientológia
híveit, akiknek számos országban meggyûlt
mar a bajuk kozigazgatasi szervekkel.
Miért terjednek? Ami a hazai okokat illeti, elsõ
helyen áll az elõzõ kor hitellenes és
egyházellenes kampánya. Hiába ment végbe
rendszerváltás (ha ugyan végbement) a legtöbb
emberben, fõleg a fiatalokban megmaradt a történelmi
egyházakkal szembeni ellenérzés. Elemi erõvel
tör fel ugyan a vallási igény,
ez azonban adott esetben nem a hagyományos közösségek,
hanem az új, divatos szekták felé irányul.
Segíti ezt egyfajta szélsõséges liberalizmus
is, amely teret enged a különcségeknek és a
kétes eszméknek és gyakorlatoknak.
Ugyanakkor a szekták elõretörése világjelenség
is, s ennek jónéhány oka van. Érzelmileg
elszegényedett világban élünk, ellenhatásként
az emberek jobban vágynak a misztikum, a különlegesség
után, s ezt a vágyat a szekták jobban
kielégítik, mint a nagy vallások. A
kérdésekre egyszerû recepteket
kínálnak, nem vállalják
a súlyos problémák hosszú küzdelmet
igénylõ megoldását. Az amúgy is válságban
lévõ keresõ fiatalokat, a lelki meghiúsultságban
élõket könnyen emészthetõ illúziókkal
igézik meg. A sokszor fásult
hagyományos egyházi közösségekkel szemben
jobban törekszenek arra, hogy élményt nyújtsanak
összejöveteleiken. Jól élnek a parapszichológia
eredményeivel, s azokat önmaguk igazoására
használják fel.
Persze egészen
prózai ok is lapul a szekták terjedése mögött.
A szcientológia, krisnás ISKCON, a múnizmus,
a jehovizmus és a hangzatos nevû kisebb-nagyobb
szekták mögött gazdasági érdekeltségek,
nagyon is valós konszernek, trösztök rejtõznek,
amelyek vallási eszmék álarcában gazdasági,
sõt lehetõség szerint politikai világhatalomra
törekednek. Távoli kontinensek ezúton is teljesztik
saját kultúrájukat.
Mit tehet
az Egyház? Az okok között azonban feltétlenül
ott van hagyományos közösségeink gyöngesége,
az erélytelen igehirdetés és a rossz tanúságtétel
is. Ez az a pont, ahol a szekták bírálatának
lelkiismeretvizsgálatba kell átcsapnia s ahol
keresnünk kell a szektásodási hullám ellenszerét.
A szekták - mint álközösségek -legfõbb
ellenszere valódi keresztény közösségek
kialakítása. Egyházunkban meg kell erõsítenünk
a személyes lelkipásztorkodást, a minden
egyes emberre kiterjedõ gondoskodást. Hathatós
eszköz a szekták el1en a családpasztoráció
is, a családnak mint család-egyháznak elõtérbe
állítása.
Fontos
hitéletünk gazdagítása is. A Bibliának
legalább annyira kezünkben kell lennie, mint
a szektásokéban. Élményt kell nyújtanunk
a liturgikus cselekményekben, s azon kívül,
az együtt ünneplésnek akár egészen
új módjaival. Sokat tehetünk a karitatív
munkával is. A kereszténység nem zákózhat
a templom kapuja mögé. Végsõ soron nem a merev
tagadás a helyes válasz, hanem hitünk erejének
megmutatása, tanuságtételben és tanítás
vonalán egyaránt.
Mit tehet
a család? A fiatal akkor menekül a szekta karjaiba, ha meglazultak
családi kapcsolatai. Különösen a kollégisták
vannak veszélyeztetett helyzetben, akik partra vetett
halakként vergõdnek a személytelen intézet
keretei között. Épp ezért
a szülõk legfõbb feladata a kapcsolattartás.
Ha gyermekük szektás lesz, az egyértelmû
ítélet fölöttük. De még ez sem jelenti
azt, hogy meg kellene szakítaniuk minden kapcsolatot gyermekükkel.
Egy jellemzõ
példa: Ursula Zöpfel német édesanya épp
azzal kapta vissza krisnás leányát, hogy
írt neki, látogatta, mindent megtett hogy megmentse
lelkét. Fontos tehát, hogy a szülõ
ne szakítsa meg a kapcsolatot gyemekével, hanem
hagyja nyitva elõtte az ajtót a visszatéréshez.
A megelõzés azt jelenti, hogy a családnak
érzelmi hátteret kell nyújtania a felnövekvõ
nemzedék számára.
Mit tehet
az iskola? Az iskolának számolnia kell a lelkiismereti
szabadság elvével. Ezért nem
helyes a diszkrimináció, a kirekesztés, a
szektás gyerek kiutálása. Ugyanakkor
azt sem teheti meg az iskola, hogy szó nélkül
elmegy a szekták destruktív jelensége
mellett. Ha egy gyerek ilyen szektához kötõdik,
annak itt is jelzés értéke van: a gyereknek közösség-igénye
van és azt nem elégítette ki sem a család,
sem az iskola. Hittanórák, történelem
és magyarórák feladata, hogy
a fejekben is helyükre kerüljenek a szekták, a gyerekek
megismerjék azok igazi arculatát. A legfõbb orvosságot
pedig az jelentené, ha az iskola nemcsak tanítana.
hanem nevelne is. A személy-központú,
személyes kapcsolatokra épülõ iskolai
közösség, az egyházi kisközösségekhez
hasonlóan és azokkal együtt képes ellensúlyozni
a szekták "love-bombing"-ját, szeretet-bombázását,
amely egyébként rendszerint csak elsõ lépésben
nyújt valmilyen szeretetet, második lépésben
esetleg már lealáz és kiszolgáltatottá
tesz.Vannak eligazítást adó könyvek:
-Giuseppe de Rosa: Val1ások, szekták és a
kereszténység, Tarnay Bruno: Katolicizmus és kultuszok,
Bütösi jános: Tévtanítások pergõ
tüzében. Kiadja a Logosz Munkacsoport egyházi jóváhagyással.
Megrendelhetõ:
Logosz Munkacsoport, 4400 Nyíregyháza, Pf. 334.
LEGFRISSEBB
TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL
KILÉPÉS AKUÁLIS
|
Jehowa tanúi...(Õrtorony
Társaság)
Charles T. Russel eredetileg
adventista volt, majd önálló világvége-idõponttal
(1914) jelentkezett. Mozgalmának szócsöve a
Sion Örtornya c. folyóirat, központi szerve
a Sion Örtomya Társaság lett Brooklynban.
Jövendölése nem vált be, 1916-ban
meghalt, de társasága azóta is tovább
mûködik. Utóda J. F. Rutherford lett. A szekta
tagjai 1931-ben vették fel a Jehova tanúi nevet
(Iz 43,10-re hivatkozva, ti. hogy "Tanúim lesztek").Az elsõ
vezetõk utódai: N. H. Knorr (1977-ig) és F. W.
Franz. Jézus Krisztust nem tekintik Isten Fiának, hanem
csupán embernek.Russel szerint Krisztus csupán "Isten
elsõ teremtménye, s ugyanolyan, mint
az angyalok földrejövetele elõtt Mihály arkangyal
volt." (Élet 77.1.) Holott Krisztus az evangéliumokban
mint Fiú szerepel, aki semmiképp sem szakítható
el az Atyától: "Aki nem tiszteli a Fiút,
nem tiszteli az Atyát sem, aki Õt küldte."(Jn.5,23)
Vele és a Szentlélekkel együtt örök Isten.
A Szentlelket személytelen isteni erõnek tekintik,
pedig Jézus búcsúbeszédében
úgy szól róla, mint Valakirõl, nem pedig
mint valamirõl: "az Igazság Lelke,
aki az Atyától származik" (Jn 15,26), s aki
megtanít mindenre, vigasztal, megerõsít. A Fiú
és a Szentlélek "leértékeléséveI"
a kereszténység legfóbb tanítását,
legnagyobb újdonságát, a Szentháromság-hitet
vetik el. Elfogadják, hogy a Szentírás
Isten szava, azonban "A Szentírás Új
Világának Fordítása" címmel,
Knorr rendeletére kiadott biblia-változatot tartják
kezükben, amely már az õ dogmáik szerint
átalakítutt szöveg. A János evangélium
bevezctõjét pl. így torzítják:"Az
Ige isteni volt". Pedig János ezt írja: Isten volt
az Ige". Másutt viszont ragaszkodnak a szószerinti
értelmezéshez (ez a fundamentalizmus). A teremtést
pl. Kr.e. 49.000-re teszik. A fudamentalizmus másik
jegye, hogy az Ószövctséget tekintik kiindulópontnak
olyannyira, hogy az Újszövetséget csak "görög
iratok"-ként emlegetik. Pedig hitünk szerint a kinyilatkoztatás
teljességét az Újszövetség közvetíti.
Mennyiben
keresztények? Az Egyházak Világtanácsa (a
Katolikus Egyházon kívüli keresztény
közösségek világszervezete) szerint azok a keresztények,
akik a Szentháromság nevére veszik fel a keresztséget.
Ezzel a Katolikus Egyház is egyetért.
Bár van náluk keresztség, ez rendszerint csak
"Jehova nevére" történik. De még
ha emlegetik is alámerítkezésnél az
Atya, Fiú, Szentlélek nevét, akkor is világos:tudatosan
elvetik a Szentháromságot, tehát nem tekinthetõk
keresztényeknek! Ezért álkeresztény szektáknak
nevezhetjük õket.
Mit mondanak a Katolikus Egyházról? Elutasítják
a történelmi egyházakat, a katolikus egyházat
pedig egyenesen a Jelenések könyvében szereplõ
Babilonnal, a bûn városával azonosítják.
Holott Szent János ott a pogány Rómáról
beszélt, s a Jelenések könyve -mint az Újszövetség
összes írása az Egyház könyve, tehát
jogtalan eljárás a biblia alapján támadni
az egyházat. Maga a Szentírás jegyzi fel az Egyház
alapítását: az Úr Jézus azt mondja
Péternek:"Te szikla vagy és én erre a sziklára
építem egyházamat."(Mt. 16,19). Jézusnak
ezt a tanítását ugyanolyan komolyan kell vennünk,
mint a világvégérõl szóló
jövendöléseit.
A Jelenések
könyvére (7,4) hivatkozva azt tartják, hogy csak
144.000 lélek jut el a mennyei boldogságra,
további "nagy sokaság" (Jel 7,9) valamiféle
földi boldogságra jut, de ezek közé csakis a
Jehowa Tanúi kerülhetnek, mindenki más a "második
halál" áldozata lesz, vagyis elpusztul. Ez a tanítás
az üdvösség-üzenet teljes eltorzítása.
1 Tim 2,4 szerint "Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön
és az igazság ismeretére jusson". A "második
halál" Szent Jánosnál a kárhozat. Hitünk
szerint nincs "két osztályos" üdvösség
(hogy egyesek teljesen célba érnek,
mások csak részben). A feltámadás mindannyiunk
végsõ sorsa, csak ez egyesek számára az
élet feltámadása, mások számára
az ítélet feltámadása lesz.(vö. Jn
5,29)
A Jehowa Tanúi
elsõsorban a végidõkrõl szóló
tanításaikról ismerlek. A világvégét
elõbb 1914-re, késõbb 1925-re, majd 1975-re, végül
1984-re tették, mostanában pedig (immár
óvatosabban) 2000 "körüli" idõrõl
beszéltek. Minden keresztény vallja, hogy Krisztus eljön
majd ítélni élõket és holtakat,
de az idõpontra vonatkozólag maga Jézus
mondta: "Azt a napot és azt az órát senki
sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sõt még a
Fiú sem csak azAtya".(Mk 13.32) Ami a be nem vált jósolgatásokat
illeti, a Jehowa Tanúi elfeledkeznek a Szentírás
ítéletérõl: "ha egy próféta
az Úr nevében jövendöl, de az nem teljesedik
be, azt nem az Úr mondotta hanem a próféta
mondta elbizakodottságában". (2. Törv 18,22)
Vagyis hamis prófétálásról van
itt szó, pontosan úgy, ahogy Jézus
megjövendölte: "Támadnak majd hamis próféták".
(Mt 24,24) A földre, a Harmageddonba helyezik a végítéletet.
Jel 16, 16-ban szerepel ez a szó, HarMgiddo, vagyis Megiddó
hegye, de Szent Jánosnál csupán
jelképe annak, hogy Krisztus legyõz minden Istenellenes
erõt. A Jelenések könyve nem menetrend,
pontos hely és idõmegjelölésekkel, hanem
látomás a történelem egészérõl
és a történelmen túli végcélról.
Ami
Isten nevét illeti, a JHVH betûk kiejtése
Jáhve volt. Ez a név azt jelenti: Én vagyok
aki (veletek) vagyok, de nem egyetlen név még az Ószövetségben
sem. Az Újszövetségben pedig sehol sem fordul
elõ, ezért jogtalanul helyezik el annak szövegében.
Jézus sem használja, a Jáhve nevet az Atya
névbe sûríti. A Miatyánkban épp azt
kérjük, szenteltessék meg az Atya neve! Számunkra
már a Jézus név válik a legfontosabbá:"Jézus
nevére hajoljon meg minden térd
a mennyben, földön és alvilágban,
és minden nyelv hirdesse az Atya Isten dicsõségére,
hogy Jézus Krisztus az Úr" Fil 2, 10. Igaz,
hogy az egész biblia, a Szentírás Isten szava,
de Krisztus-központú, tehát nem lehet végsõ
mérce az, amit az Ószövetség közöl.
Az üdvösségtörténetben fokozatosan tárul
fel Isten tanítása. Ezt a fokozatosságot szem elõtt
kell tartanunk. Másrészt a szentírók koruk
gyermekei, ezt figyelembe kell venni az Írások
értelmezésénél.
A Jehowa
Tanúi a következõ utasítást hordozzák
magukkal: "Mint istenfélõ keresztyén,
kérem ezúton, hogy testembe semmi esetre és semmi
formában és semmikor vért ne adjanak."Mindez,
úgymond, "Jehova Isten akaratából" történik.
Igaz, a lélek a testben "egy a vérrel"
(Lev 17,11), egy, de nem azonos. A
lelket a vérrel azonosítani ugyanolyan
tévedés, mintha valaki az elektromos
áramot a vezetékkel azonosítja. A vérátömlesztés
megtagadása nem fér össze a szeretet fõparancsával.
Mint ahogyan keresztény közösségek elleni
gyûlölködés sem. A mozgalom tagjainak száma
a világon mintegy két és fél millió,
Magyarországon húszezer.
Hogyan térítenek?
Módszereiket tapasztalalbó1 is ismerjük. Legváratlanabb
idõpontokban becsöngetnek lakóházainkba,
utcán, parkokban leszólítják a járókelõket,
rátukmálják a gyanútlanokra kiadványai
kat. Ügyesen kiforgatják a Szentírást,
ugyanakkor a ma zajló háborúkat, ma elõforduló
nyomorúságokat mint az ajtónk elõtt
álló világvége biztos jeleit értelmezik.
Innen már csak egy lépés a fenyegetés: Ha
nem térsz meg hozzánk, akkor nem lesz részed
Isten királyságában, sõt elpusztulsz. Ez
a fenyegetés nem fér össze az evangéliummal.
A Katolikus
Egyház az Úr Jézus módszerét igyekszik
követni, aki tiszteli az emberek szabadságát. Nyitott
szívvel hirdetjük Krisztus tanítását
jehovás testvéreink felé is, hiszen az üdvösség
ajtaja mindenki elõtt nyitva áll. Elõttük
is.
LEGFRISSEBB TART.
JEGYZ. EGYHÁZBÓL
KILÉPÉS AKUÁLIS
|
Mormonok...(Avagy
Az Utolsó Napok Szentjeinek Egyháza)
A mormonokat a történelmi egyházak kivétel
nélkül mint kereszténységtõl
teljesen idegen szektának tekintik. Alapítójuk,
Joseph Smith 1805. dec. 23-án született az Egyesült
Államok Sharon nevû falujában. Családja
presbiteriánus lett. Azt állította,
egy Moroni nevû angyal jelent meg neki, aki tudatta
vele, hogy az erdõben arany lemezekre írt könyv
van elrejtve, amely Amerika õslakosságának eredetére
vet fényt. Állítása szerint
meg találta a lemezeket és barátaival lefordította.
Újabb látomásban Keresztelõ János,
Péter, Jakab és János "ároni papsággal"
ruházta fel õket, késõbb -miután
megkeresztelték egymást- megkapták a "melkizedeki
papságot" is. Hármójuk bizonyságtételét
a Nyolc tanúé követte, megjelentették
a Mormon könyvét, és 1830. április
6-án Fayette-ben kimondták az új egyház,
az Utolsó Napok Szentjeinek Egyháza létrejöttét.
Késõbb
maga a három tanú is elpártolt
az új közösségtõl. Végsõ
soron nincs bizonyíték arra, hogy a lemezek valaha
is léteztek volna. Smith sokak ellenszenvét
váltotta ki, végül gyilkosság
áldozata lett. Az elsõ mormonok többnejûségben
éltek (ószövetségi mintára), csak 1890-ben
szüntették be a poligámiát. Központjuk
Salt Lake City, a Sóstó Városa. Szerintük
Jézus ember volt, csak istenné lett, nem szûztõl
született, hanem Isten és Mária nemi kapcsolatának
(valamiféle házasságtörésnek?)
gyümölcse. Többnejûséget tételeznek
fel magáról Krisztusról is.Ezek után hiába
emlegetik Jézus Krisztus Egyházát,
engesztelõ áldozatát, valójában
nem ugyanabban a Krisztusban hisznek, mint a valódi keresztények!
Mit tartanak
Jézusról? Tanításukat valamiféle
evolúciós elmélettel igyekeznek kelendõvé
tenni: amint Jézus is istenné fejlõdött,
mondják, úgy mindenkire érvényes:"amilyen
most az ember, olyan volt valamikor Isten, és amilyen most az
Isten, olyan lehet egykor az ember" (Lorenzo Snow mormon "apostol").
Ami az Isten-kérdést illeti, nem
egyisten hívõk. Szerintük a mindenség
több világból áll, mindegyiknek
megvan a maga istene, aki nem teremtõ, hanem az örök
anyag szervezõje (!). Emlegetik a Szentháromságot,
de valamiféle többistenhit formájában.
A legfõbb isten az Atya vagy Elohim.
A Föld
istene Jahve, csak teremtmény, a Fiúval azonos.
Testük van, mint a Szentléleknek is.
Az istenek emberi természetûek, mennyei zöldségekkel
táplálkoznak, többnejûségben élnek
és örökké szaporodnak... Ez inkább sci-fi,
nem pedig új vagy ószövetségi
tanítás. A keresztény Szentírást
elfogadják ugyan, de ezzel egyenrangú
könyvnek tekintik saját "bibliájukat", a
Mormon könyvét, s ezzel az ún. folyamatos
kinyilatkoztatás elvéhez jutnak el. Smith
azt állította, hogy az 1823-ban talált arany
táblácskák a Mormon nevû próféta
írásait tartalmazták, ennek angol
fordítása volna Mormon Könyve
(mivel állítólag Mormon próféta írta).
A könyv semmiképp sem lehet 1400 - 2400 éves,
hiszen 18-19. századi amerikai politikai és vallási
szókészletbõl, korabeli bibliafordítások
szövegébõl merít, sõt csaknem teljes
egészében Salamon Speulding presbiteriánus
prédikátor vallásos fantasztikus regényének
egy változata, tehát hamisítás.
Ezt erõsíti az is, hogy a könyv
szerint az amerikai indiánok a zsidók leszármazottai.
Hogyan
fogadják a Szentírást? Erre semmiféle
történelmi adat nincs, a tudósok szerint
az indiánok mongol népektõl származnak,
akik átkerültek az amerikai kontinensre.Tanításuk
a Mormon Könyve mellett a Tan és Szövetségek
ill. a Nagyértékû Gyöngy c. könyvekre
épül. A mormonok mindennapi életét átjárja
sajátos lelkiségük, munkaszeretük,
jelentõséget tulajdonítanak a nevelésnek,
van aszkézisük (vö. alkohol, dohány, kávé,
sõt tea tilalma), a lelkiismereti szabadság
harcosai - mindezek keresztény vonásoknak is tekinthetõk.
Istenrõl, Krisztusról, az üdvösségrõl
vallott tanításuk azonban merõben eltér
a keresztény egyházak felfogásától.
Bár megvan náluk a keresztség, és emlegetik
az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevét, valójában
több istent hívõk, magyarán: nem
keresztények! Közösségük semmiképp
se Jézus Krisztus mai egyháza.
Mit
mondanak a Katolikus Egyházról? Elvetik
és önmagukat tekintik Jézus Krisztus mai egyházának.Pedig
az egyház alapításáról tudunk (Mt.16,
19), a mormon közösség létrejötte
viszont, mint láttuk, legendák ködébe
vész. Jézus Krisztusnak semmiképp sem lehet
olyan egyháza, sem ma, sem holnap, amely több
Istenben hisz és Jézust fejlõdés
eredményének tartja. Az Újszövetség
nem ismeri azt a kétféle (ti. ároni és melkizedeki)
papságot sem, amelyrõl a mormonok tudni vélnek.
A misébõl és az úrvacsorából
már csak "lakoma" lett náluk, s ez is csupán
kenyérbõl és vízból áll.
Ez mindenestõl eltér attól, amit Krisztus követõire
hagyott.
Miben
áll az emberek üdvössége? Elfogadják
az üdvösség lehetõségét (az
"utolsó napok egyháza" kifejezés nevükben
épp a világvégi tanításra utal),
de a földi élet mintájára képzelik
el (vö. mennyei házasság). Ez nem kereszténység,
hanem mohamedanizmus, ti. az evangélium szerint az örökéletben
nincs házasélet (vö. Mt 22,30). Az üdvözültek
körét - akárcsak Jehova tanui a saját
köreikre - önmagukra szûkítik le, s úgy
vélik, további fejlõdés zajlik
ott is, a megújult földön csak
az elõrehaladottabb lelkek maradhatnak, a többiek
más bolygókra kerülnek. A túlvilág
három fokozatát feltételezik: a mennyei,
a földi és a földöntúli dicsõséget
(ti. más bolygókon való továbbélést),
ami nem bibliai eredetû, hanem ismét inkább
fantasztikus regényekbe illõ gondolat.
Miért
nem fogadhatjuk el tanításukat? Ami többistenhívõ
felfogásukat illeti, Szent Pál szerint "egy
az Isten, ki mindent átjár, mindent áthat,
mindent betölt". Krisztus "istenné fejlõdése"
nagyon tetszetõs elgondolás, csak éppen
nem bibliai! A "fejlõdõ abszolútum"
pedig önellentmondás. Az igazi keresztény
nem fogadhatja el új kinyilatkoztatás lehetõségét:Gal.
1,9. szerint "ha mennybõl jövõ
angyal hirdetne is más evangéliumot, mint amit mi
hirdettünk, átkozott legyen".További jellegzetes
tanításuk a halottakért való keresztelkedés.
l.Pét 4,6-ra hivatkozva hirdetik, a holtakhoz is el kell juttatni
az üdvösséget, s ennek módja szerintük
a halottak helyett való keresztelkedés.Hogy tudják,
kikért is kell ezt megtenni, központjukba igyekeznek begyûjteni
minden születési anyakönyvi adatot szerte a világból.
Pedig a Péter-levélben csak arról van szó,
Jézus meghirdette az idõben elõtte élõknek
is az üdvösséget, arról nincs szó,
hogy ezt folytatni kell. Másrészt a halállal
lezárul az érdemszerzés lehetõsége,
a halálban végérvényessé vált
állapoton tehát késõbb
már nem lehet változtatni, különösen
pedig más helyett nem.Végül: a keresztség
az élõk szentsége, Mt 28,19-ben Jézus az
élõk keresztelésére szólít!
Az õsegyházban jelentkezett hasonló
szokás, de Szent Pál nem látja értelmét,
hogy egyesek "a halottakért keresztelkednek meg" (1Kor
15,29). A halottakkal való kapcsolattartás
ilyen fokú keresése nem más, mint okkultizmus,
ami idegen a kereszténységtõl.
Mivel
keltenek ellenszenvet? A legtöbb mai szektához hasonlóan
szenteknek tekintik önmagukat (ezt tükrözi
már önmagukról alkotott meghatározásuk
is). Holott még az apostol is arról
vallott, "a bûnösök közt én vagyok
az els?" (1 Tim 1,15)! Szerte a világon mintegy ötmilliónyian,
Magyarországon tízezernyien lehetnek.
Hogyan térítenek?
Térítõi módszerük a jehovásokéra
emlékeztet. Papjaik fiatalemberek, akik párosával
járják a világ városait, és
minden eszközt latbavetve igyekszenek megnyerni a fiatalokat az
egzotikus vallásnak, ami azok szemében maga Amerika.
LEGFRISSEBB TART.
JEGYZ. EGYHÁZBÓL
KILÉPÉS AKUÁLIS
|
Moon-szekta
(múnizmus)...(Avagy
Az Egyesítés Egyháza)
Sun Myung Moon alapította, aki 1920.január 6-án
született az észak-koreai Sanghai városában
presbiteriánus parasztcsaládban. Misztikus élményekre
hivatkozva 1954-ben alapította meg
vallási közösségét, fõ mûve
az Isteni Principiumok. 1961 óta a világegyetem
apjának, (akkori új) feleségét a világegyetem
anyjának, kettejüket az Emberiség Igaz Szülõinek
nevezte ki, akik termékenységükkel hozzájárulnak
az üdvözültek világrajöttéhez. Elsõsorban
házaspárokat igyekeznek bevonni követõik
sorába, akiket õk maguk esketnek meg, lehetõleg
tömegesen.
Fegyver és
hajógyáraival, ginzeng készítményeivel,
könnyû és nehézipari érdekeltségeivel
a világ egyik leggazdagabb embere. Többször ült
börtönben adócsalásért. Eszkatológiai
(világvégét hirdetõ) tanítással
is jelentkezett, követõi a Második Ádvent
Urának kiáltották ki 1981-ben, most 2001-re hirdette
a "mennyei ország" eljövetelét, ami természetesen
nem jött el.
Mit tartanak
Jézusról? A múnisták tagadják
Isten Fia megtestesülését. Jézust
ugyan "Isten fiának" nevezik, de hozzáteszik,
minden ember Isten fia. Úgy vélik,
Jézusnak csak azért van némi elsõsége,
mert Isten különleges küldetéssel ruházta
fel. Küldetését ma a "szellemek világában"
folytatja a Szentlélekkel együtt (akit
Moon nõi jellegûnek tart), s így "lelki" üdvösséget
közvetít az embereknek, de nem egylényegû
az Atyával. Moon Jézust második
Ádámnak tekinti, akinek az lett volna a hivatása,
hogy a föld összes kultúráját
egyesítse, ez azonban kereszthalálával
meghiúsult. Moon szerint Keresztelõ János
kételkedése térítette el a zsidókat
Jézustól. Bár feltámadásában
idõt és teret felülmúló lény
lett, testét az ördög vette hatalmába,
ezért Jézus csak lelkileg váltotta meg az
emberiséget, testileg nem, teste a sátán
fogságába került.
A múnizmus
szerint Istenben van valamiféle férfi és
nõi vonás, elõbbi nagyobb, utóbbi
kisebb százalékban. Moon az általunk ismert Szentháromságot
tagadja. Szerinte az "eredeti háromságot" Istennek, Ádámnak
és Évának kellett volna alkotnia. Amikor
Ádám és Éva a sátánhoz csatlakozott
és Luciferrel együtt "bukott háromságot"
alkotott, Isten csak ekkor hívta meg Jézust és
a Szentlelket a Második Ádám és a Második
Éva társaságába, hogy az
eredeti Ádám és Éva helyett
velük formálja meg a "lelki Háromságot".
Moon szerint
"A biblia nem az igazság, nem abszolút tekintély,
hanem csak az igazságra vezetõ kalauz, mely kiegészítésre
szorul". Isteni Principiumok c. könyvét tekinti
új, végsõ kinyilatkoztatásnak, Harmadik
Szövetségnek. Ez már nem
kereszténység! Mivel a múnisták nem ismerik
el az "eredeti" Szentháromságot s lekicsinylik
a Szentírást, nem tekinthetõk keresztényeknek.
Mit
mondanak a Katolikus Egyházról? A múnisták
-a legtöbb keresztény színezetû szektához
hasonlóan- elvetik a Katolikus Egyházat, sõt mintegy
helyette kívánják megvalósítani
"a keresztény világ egyesítését",
Az ilyenfajta új hit azonban nem egyesíti, hanem
szétzilálja a kereszténységet.
Miben áll
az emberek üdvössége? A múnizmus újabb
világvége-variációval jelentkezik. Mivel
Moon szerint Jézus "tehetetlenné vált", szerinte
a Második Ádvent Ura lesz az igazi
Messiás, aki ténylegesen végrehajtja a megváltást.Mûvében
céloz arra hogy õ maga ez az új Messiás.Ennek
"alapját" is megadja: Jel 7,2-4 szerint "másik angyal
jön fel napkelet felõl", ami szerinte Koreára
utal. Korea, mint "messiási ország" mellett nagy szerepet
szán az Egyesült Államoknak
is, amely szerinte "rendkívüli módon megkönnyíti
Isten új kiáradásának elterjedését".
Mondanunk sem kell, Amerikáról a Krisztus-korabelieknek
még csak sejtésük sem volt Koreáról
pedig még kevésbé... Ami a messiási
uralom idõpontját illeti, Moon arra épít:
Ábrahámtól Krisztusig mintegy 2000
év telt el, az elsõ ádventtól a másodikig
tehát szerinte ugyanennyi idõnek
kell eltelnie, eszerint 2000-ig bármikor megszülethet
vagy már meg is született az új Messiás. Itt
ismét sejtetni engedi, ez az õ világrajöttével
meg is történt...
A múnizmus
természetesen csak a Moonn-követõknek igér
üdvösséget, igaz, a 144-ezres keretrõl
nekik maguknak kell gondoskodniuk, minél több gyermek
nemzésével.
Miért
nem fogadhatjuk el tanításukat? Torz képet alkotnak
Jézusról. Ez ellentétben áll
a Bibliával: Jn 1,17 szerint "az igazság Jézus
Krisztus által lett osztályrészünk".
Moon "új evangéliuma" a hiteles evangélium
kiforgatása. Keresztelõ Szt. János felismerte Jézusban
a Megváltót ("Nézzétek, az Isten
Báránya", 4 Jn 1,29). S hogy a feltámadt
Krisztus erõtlen és az ördög hatalmába
került volna, ez már egyenesen istenkáromlás.
Férfi
és nõ-Isten kettõssége nem bibliai, hanem
taoista tanítás (vö.Jing és Jang erõ).
Igaz, a Teremtés könyve szerint Isten "férfinak
és nõnek teremtette az embert saját képére
és hasonlatosságára", ebbõl azonban nem
az következik, hogy Isten is kétnemû, hanem
hogy Isten élete annyira gazdag, hogy a férfi és
a nõ csak együtt képes valamennyire is visszatükrözni
Isten létgazdagságát.A Szentírás
minden lapján tanítja hogy Istennek nincs teste,
így a nemiség fölött áll. Isten
és ember efféle egybeötvözése, ahogy
az Moonnál megjelenik, nem a biblia, hanem az
õsi mítoszok sajátsága, ez tér
vissza a múnizmusban.
Moon
azt vallja, Évának Lucifertõl született
fia, Káin, ez jelentette az ember lelki elestét,
Ádámtól is született fia, Ábel, de
mivel Ádám még lelkileg éretlen volt,
ez az ember testi elestét, a halált hozta magával.
Moon a Teremtés könyve 3. fejezetét maga-szõtte
mondává alakítja, aminek semmi alapja
nincs. Az igazi keresztény új kinyilatkoztatást,
újfajta isteni elveket nem fogadhat el (vö. Gal 1,9).
Ami Moon "messiásságát"
illeti, okoskodása erõsen emlékeztet a végidõt
váró szekták (adventisták, Jehowa Tanúi)
számítgatásaira, épp ezért ugyanúgy
illik erre is Jézus mondása: "Azt a napot és
azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli
angyalok sem, sõt még a Fiú sem, csak az Atya"
(Mk. 13,32). S hogy ez a második e]jövetel
már nem is Jézus Krisztus személyéhez kapcsolódna,
hanem más valakihez, esetleg épp Moonhoz, erre szintén
pontosan érvényes Jézus figyelmeztetése:
"Ha valaki azt mondja: itt a Krisztus vagy amott,
ne higgyétek!" (Mt 24,24). A hamis prófétaság
újabb esetérõl van itt szó,
sõt újabb hamis Krisztus jelentkezik, akinek öntudata
nem csekély önimádatból táplálkozik.
A múnizmust
szexuális túlfûtöttség is jellemzi,
ami átszínezi Moon egész "teológiáját":
nemcsak Istenrõl és emberrõl szõtt elképzeléseit,
de jövõképét is, hiszen mennyei házasságról
beszél. Itt is elfeledkezik Jézus tanításáról:
a föltámadás után az emberek "nem nõsülnek
és férjhez sem mennek" (Mt 22,30). Moon
hangzatos jelszavakkal lép fel "az emberiség egységéért
és békéjéért". Errõl
csak annyit: gazdasági hatalmát elsõsorban fegyvergyárainak
köszönheti. Alakja nagyon is ismerõs
a Szentírásból. Azok közt van,
akik békét hírdetnek és közben ádáz
fegyverkezésre szólítanak. Krisztus pedig
épp az ilyenektõl óvott minket.
Távol-Keleten
milliónyi, az USA-ban negyvenezer, hazánkban
néhány száz követõje van Moonnak.
Konferenciákat, "ökumenikusnak"" mondott összejöveteleket
szerveznek, ginzeng-készítményekkel árasztják
el a világot, híveiket pedig valóságos lelki
rabszolgaságban tartják.
LEGFRISSEBB TART.
JEGYZ. EGYHÁZBÓL
KILÉPÉS AKUÁLIS
|
A krisna-tudatú
hívõk...
A
bengáli vaisnava hagyományokat továbbvivõ
közösséget, a Krisna-tudatúak Nemzetközi
Szervezetét (International Society for Krishna Consciousness,
rövidítve: ISKCON) az Egyesült Államokban 1966-ban
Csaran Bhaktivédanta Szvámi Prabhupáda (1896-1977)
alapította, aki a követõi szerint a magától
Krisnától eredetõ tanítómesteri láncolat
képviselõje volt. Nem sokkal azután, hogy Prabhupáda
az Egyesült Államokban érkezett, az ISKCON az egyik
legmarkánsabb új vallási mozgalommá vált,
borotvált fejû, színes indiai ruhába öltözött
híveivel, akik táncolva énekelték Hare Krisna
kezdetû mantrájukat a nyugati világ nagyobb városainak
utcáin.
A templomokban
élõ szerzetesektõl (brahmacsárik) és
a lelkészektõl (bráhmanák), illetve az avatásban
részesült világi hívektõl szigorúan
aszketikus életet követelnek. Nem fogyaszthatnak húst,
alkoholt, kábítószert, a házasság
keretében történõ gyermeknemzésen kívül
cölibátusban kell élniük. Hajnali 4 órakor
kelnek, hogy a napot a templom istenségeinek imádásával
kezdjék. Minden nap 2 órát töltenek japázással,
amikor is 16-szor végzik el imafüzérüket, s
a 108 szembõl álló füzér minden szeménél
elvibrálják a Hare Krisna mantrát. A gyülekezet
tagjai közül néhányan a közösség
intézményeinek ügyit intézik, a hívõk
döntõ többsége pedig világi foglalkozásokat
ûz.
A nyugati
hindu közösségek sok tagja (és az indiaiak közül
is sokan) elfogadják az ISKCON-t a tradícióhoz
hûséges hitvallásnak, így a Brit Hindu Templomok
Tanácsa és a Hindu Szervezetek Tanácsa is.
Prabhupáda
halála után az ISKCON adminisztratív irányítását
egy 22 tagú vezetõ testület (Governing Body Commission)
vette át. Ennek tagsága nagyobb részben átfedte
azt a 11 guruból álló testületet, amit Prabhupáda
halála után e guruk fele -beleértve a nagy-britanniai
misszióért felelõs két gurut is- elhagyta
a mozgalmat, vagy önként, vagy azért, mert kizárták
õket.
A hinduizmust
a II. Vatikáni Zsinat pozitívan értékelte
Isten-keresése és aszkézise miatt. A Krisna-mozgalom
nyilvánvalóan hasonlatossági pontokat mutat fel,
de ugyanakkor a különbségek is nyilvánvalóak
a kereszténységtõl. Magyarországon
kettõezren felüli a regisztrált tagok száma,
van 3 kolostoruk, 12 kongregációjuk és 2 népkonyhájuk
Budapesten.
LEGFRISSEBB TART.
JEGYZ. EGYHÁZBÓL
KILÉPÉS AKUÁLIS
|
(A baptista hívek
részérõl érkezõ sorozatos sürgetõ
és erõszakoskodó jelzések miatt az eredeti
ismertetõt kiegészítettük a Magyarországi
Baptista Egyházi Jellegû Közösség honlapjáról
való szó és betûszerinti idézetekkel!)
Baptisták
(egyházi
jellegû közösség)
Már a reformáció kezdetén jelentkezett
az az anabaptista, (újrakeresztelkedõ) irányzat,
melynek képviselõje az a Münzer Tamás volt
aki Luther Mártonnal szemben is fellépett. Õ
a ''valósággal igazhívõk és szentek''
gyülekezetét kívánta létrehozni.
Innen származik a felnõtt keresztség és
a hitvalló gyülekezet követelménye. A törekvés
nem új az egyháztörténelemben, hiszen a
montanista mozgalmak az ókorban, a katharista mozgalmak
(a katharosz, tiszta szóból: tisztának
tekintették magukat) a középkorban már ugyanezt
a célt tûzték ki. Szinte mindazokat
a jegyeket megtaláljuk már ebben az elsõ formulában
is, amik a késõbbi a kereszténységbõl
kivált irányzatoknál jelentkeznek: a Szentírás
betûjénél fontosabbnak tartják, mit mond
nekik ''külön'', egyénileg úgymond a Szentlélek.
Az Ószövetség
túlsúlyra jut náluk az Újszövetséggel
szemben. Apokaliptikus (végítéletet váró)
tanok kerülnek náluk elõtérbe. Ennek végkicsengése,
hogy 1534-35-ben nagy külsõséggel megalapítják
Münsterben ''Sion királyságát'',
ahol azután még a többnejûséget is
megengedhetõnek tartották. A következõ
áramlat Menno Simons frieslandi, volt római katolikus
pap nevéhez fûzõdik, aki elhagyja az apokaliptikus
fanatizmust és csöndes, kereszthordozó
kisgyülekezetet alakít ki ("mennoniták").
Õk elvetik a gyermekkeresztséget és
az esküt, a világtól elvonulva, de szinte katonai
fegyelemben élnek.
A tulajdonképpeni
baptisták (szószerint: keresztelõk, vagy alámerítkezõk)
a XVII. században, Angliában jön
létre, mint az evangéliumi szabadkeresztény gyülekezetek
egyik fõ formája. Alapítója John Smyth,
aki 1606-ban Hollandiába került s az anglikán
államegyháztól elütõ nézeteit
az akkoriban Hollandiában elterjedt mennonita és
anabaptista (újrakeresztelkedõ) felfogással elegyítette
és kezdte hirdetni, hogy a gyermekkeresztelés semmis,
a felnõtteket újra meg kell keresztelni. Követõivel
visszatért Angliába. Cromwell, majd Orániai
Vilmos szabadságot biztosított számukra, ezért
tanuk hamar elterjedt Angliában. Milton, a költõ
is közéjük tartozott. Anglián kívül
fõleg Észak-Amerikában talált talajra.
Szülõföldjén a tan két ágra
szakadt (részleges és általános baptisták),
Amerikában pedig további ágakra: Ellenmissziós
baptisták; A hetedik nap baptistái; A hat fõigazság
baptistái; Isten egyháza; Tunkerek; Krisztusban egyesült
testvérek; Campbellisták; Angyali vagy testvéri
szeretet társasága. A német baptisták
mind tanban, mind szervezetben különböznek
az angliaiaktól és amerikaiaktól, Magyarországon
is a német ágazat terjedt el, amelynek nagy hagyományai
vannak Békés, Pest, Szolnok, Tolna, Borsod-Abaúj-Zemplén,
Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.
A baptisták általában a kálvini hitvallás
alapján állnak, így elfogadják a
Szentháromságot és azt, hogy az Úr
Jézus Isten Fia.
Hogyan fogadják
a Szentírást? Az ószövetségi
Szentírás 46 könyvébõl a Magyarországi
Baptista Egyházi Jellegû Közösség Honlapja
szerint csak 39 könyvet fogadnak el, tehát 7 kánoni
könyvet elvetnek a Szentírásból.
A reformáció egyházaihoz hasonlóan vallják,
hogy hitünk egyetlen forrása a Szentírás.
Ugyanakkor a Szentírás-magyarázatban nem fogadják
el a korábbi korok értelmezését és
hajlamosak arra, hogy elõre felállított
tételekbõl induljanak ki (ezt petitio principiinek,
a bizonyítandó tétel elõzetes feltételezésének
nevezhetnénk). Jó példa erre éppen
a felnõtt keresztség: eleve feltételezik, hogy
a keresztséget csak tudatosan lehet felvenni. Vallják
ezt annak ellenére, hogy a Szentírás korához
még igen közel álló õskeresztény
korból sem igazolható, hogy akkor ellenezték
volna a gyermekkeresztséget. Még ha a gyermekkeresztséggel
általában nem is éltek, megosztó hitvita
vagy szakadás nem volt emiatt.
Mennyiben
keresztények? Keresztények azok, akik a Szentháromság
nevére vannak megkeresztelve. A baptisták ennek a
jegynek nem tesznek eleget, nem a Katolikus, Ortodox,
Anglikán, Református és Evangélikus
értelemben keresztelnek az Atya és a Fiú és
a Szentlélek nevében. A Szentírás leírja,
hogy amikor a tanítványok olyan megkereszteltekre
találtak, akik csak Keresztelõ János bûnbánati
keresztségében részesültek, azokat minden
esetben újra keresztelték. A baptisták viszont
az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében
megkeresztelteket is újra keresztelik, tehát keresztségük
nem azonos a miénkkel, különben elfogadnák
a katolikus keresztséget, mint ahogyan mi elfogadjuk az imént
felsorolt egyházak keresztségét és senki
áttérõt nem keresztelünk újra. A
baptisták épp eme, a mi keresztségünket
nem elfogadó gyakorlatukkal igazolják, hogy keresztségük
nem azonos a miénkkel, ezért mi sem fogadhatjuk el az
általuk megkeresztelt emberek keresztségét érvényesnek.
Ilyen értelemben a baptisták Keresztelõ János
bûnbánati keresztségében részesülnek
és nem többen.
mmmmBár a Magyarországi
Baptista Egyházi Jellegû Közösség honlapját
olvasva elsõ pillanatra úgy tûnik, hogy az iménti
állításunk nem igaz, hiszen ezt olvashatjuk:
"Mindazon megtérõk, akik korábban
más evangéliumi közösségben bemerítkeztek,
bemerítés nélkül a gyülekezet tagjává
lehetnek, amennyiben
1. Bemerítésük az Atya, Fiú és Szentlélek
nevében történt,
2. A bemerítés hiteles, erre felhatalmazott személy
által történt, az érintett megtérését
követõen, annak szabad akaratából.
mmmmAki
azonban figyelmesen elolvassa a 2. pont második felét,
az egyértelmûen láthatja hogy miután úgy
a katolikus mint a protestáns felekezeteknél a gyermekkeresztség
általános gyakorlat a 2. pont második felének
nem felelnek meg a Szentháromság nevében megkeresztelt
gyermekeink. Továbbá az is aggályos, hogy a keresztelésnek
kizárólag a bemerítéssel történõ
formájáról van szó honlapjukon, nem tudjuk
hogy a nem bemerítéssel, hanem a vízzel való
leöntéssel végzett keresztelést elfogadják-e?
Így a legnagyobb jószándékkal sem mondhatjuk
hogy keresztségük azonos a miénkkel, hiszen akkor
azt elfogadnák.
mmmmAmi
a hitvallást illeti, errõl a Magyarországi Baptista
Egyházi Jellegû Közösség honlapján
a következõ olvasható szó szerint: "A
hitvallás szövegét 1967. május 25-én
fogadta el a magyarországi baptista gyülekezetek küldötteinek
és lelkipásztorainak országos közgyûlése."
A Katolikus Egyház az apostolok által az apostoli zsinaton
elfogadott apostoli hitvallást fogadja el, így azt hiszi
és vallja, amit az apostolok hittek és vallottak.
mmmmHa egy katolikust
vagy protestánst megkérdeznek, hogy tudja-e a hitvallást,
elkezdi mondani, hogy Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában...
vagyis az apostoli hitvallást. Mit találunk a Magyarországi
Baptista Egyház honlapján? Ime:A Baptista Hitvallás
amit Krisztus után 1967 évvel fogadtak el:
"1. A Szentírás
* 2. Az egy igaz Isten * 3. Az ember teremtése, bûne
és bukása * 4. Az ember megváltása * 5.
A hit * 6. A megtérés és az újjászületés
* 7. A megigazítás és az istenfiúság
* 8. A megszentelõdés és a megtartás *
9. A Szentlélek munkája * 10. A bemerítés
* 11. Az úrvacsora * 12. A gyülekezet és az egyetemes
egyház * 13. A gyülekezet tisztségviselõi
* 14. A gyülekezeti fegyelem * 15. A bizonyságtétel
* 16. Az imádság * 17. A nyugalomnap * 18. A házasság
* 19. Az államhatalom * 20. A végsõ dolgok"
Bár a fenti
pontok részletes kifejtésénél természetesen
találunk elfogadható tételeket, de HITVALLÁS
címszó alatt szerettük volna megtalálni
legalább az apostoli hitet, sajnos a legnagyobb jószándékkal
sem azt találtuk hitvallásként. Így bár
mint történelmi egyházat fölmerülhet
hogy miért helyezte az eredeti ismertetõ is e környezetbe,
ahonnan pl. a reformátusok és az evangélikusok
is hiányoznak, ám a fentebb saját honlapjukról
vett idézetek alapján bizonyított aránytalanul
nagy hitbeli különbözõség ezt mégis
indokolttá teszi.
Mit tartanak a Katolikus Egyházról? Mint minden más
keresztény közösséget, így a Katolikus
Egyház tanítását is elvetik, a gyermekkeresztelés
gyakorlata, a történelmi múlt, így a világi
hatalommal való összefonódás miatt.
A Szentírás azonban sehol sem tudósít
bennünket egy baptista egyház alapításáról.
Bár több tanítás azonos vagy hasonló,
a túlnyomó többség tételesen különbözik.
A baptisták általánosságban elfogadják
a többi keresztény közösségnek az
üdvösségre vonatkozó tanítását,
de a feltételek és a kivételek mégis a
legtöbb tanításban megjelennek.
Ami a számukra
"mérvadó kérdést", a keresztséget
illeti, a gyermekkeresztség elvetését protestáns
teológusok épp a reformáció egyik alapgondolata:
a Krisztus által és nem az egyes emberek érdemei
alapján történõ megigazulás
tétele elleni orvtámadásnak tekintik. Katolikus
Egyházunk is úgy tartja, hogy a szentségek
nem az ember erõfeszítésébõl, hanem
Isten kegyelmének erejébõl hatékonyak.
Szent Pál és a Nicea-Konstantinápolyi zsinat
alapján mi az "egy keresztség"-ben hiszünk, képtelenség
tehát, hogy egy-egy, már megtörtént
keresztséget bárki visszavon, semmisnek vesz, esetleg
újra kiszolgáltat. Az más kérdés,
hogy ki-ki hogyan éli meg az egykor kapott szentséget
s azt mennyiben teszi életformáló erõvé.
A mai korban is jelentkezik törekvés a neokatekumenátusra
(a keresztség tudatos újra felvállalására)
és a "futószalagon" végzett keresztelések
túlhaladására, ez a gyakorlati szempont
azonban nem kérdõjelezi meg a gyermekkeresztség
elismerését.
A baptisták
bibliaértelmezését szintén kérdõre
vonják még protestáns szerzõk is,
mert a misztikus megvilágítást, a külön
egyéni kijelentést a Szentírás fölé
helyezik. Ezzel nagyon jól megfér náluk a fundamentalizmus
is (egyes helyek betû szerinti értelmezése, pl.
a Hegyi-beszéd elõírásainak megtartásában),
emellett a több más felekezethez hasonlóan
jelentkezik náluk az Ószövetség elsõsége
az Újszövetséggel szemben, ugyanakkor 7 sugalmazott
könyv eltagadása nagyon intõ kell hogy legyen mindenki
számára. Végsõ soron tehát ugyanazokkal
a jelenségekkel találkozunk a baptistáknál,
mint a legtöbb hasonló felekezetnél.
Épp
ezért tanulságos lehet számunkra, hogyan
húzza meg a határt a reformáció fõ
vonulata és "mellékirányai" (köztük
a baptista irányzat) között a református teológia.
Református szerzõk szerint az választja el ezeket
a közösségeket a lutheri vagy kálvini iránytól,
"hogy egyik sem a reformáció központi evangéliumi
alapigazságából és alapélményébõl
(hit által való megigazulás, mindenható
kegyelem) indul ki", egyaránt szembefordulnak Rómával
és az akkor már megszilárduló
protestáns egyházrendszerekkel. A baptista közösség
ebben is mintegy típust teremt a késõbbi irányzatok
számára.
Hányan
vannak? A világon tízmilliónál is többen
-a Baptista Egyház a világon a harmadik
legelterjedtebb felekezet. Magyarországon több
tízezren vannak. Rituális kötöttségük
nem igen van, a legkülönbözõbb kötetlen
eszközökkel -modern zene, a természet ölén
tartott rendezvények, csendes napok, karitatív szervezetek-
révén nyerik meg az érdeklõdõket
s vonják be tevékenységükbe. Akár
a rádióhallgató is tanúja lehet, hogy
ha kevesen is vannak, mégis a Baptista Szeretetszolgálat
bárhol katasztrófa van a világban, azonnal megjelenik.
A magyar baptisták az USA-ból kapnak jelentõs
anyagi támogatást, így nyílik lehetõségük
karitatív módszerekkel bõséges mozgástérbõvítésre.
LEGFRISSEBB TART.
JEGYZ. EGYHÁZBÓL
KILÉPÉS AKUÁLIS
|
Adventisták...(Avagy
a Hetedik Nap Adventistái)
Egy amerikai bíró, William Miller a múlt század
elején számításokat próbált
végezni a végítélet idõpontjára,
s azt 1844. március 21-ére helyezte. Számítása
nem vált be, de sajátos, végidõt
váró közösséget sikerült kialakítania.
Gondolatait a White házaspár (James és
Ellen Gould White) szõtte tovább. Valójában
õk a szekta alapítói, amely 1863-ban
vette fel az adventista nevet (az adventus Domini, Úrjövet
latin szóból). A jövendölés
további módosításával a
szekta hatalmas táborra tett szert. Életszabályaikhoz
tartozik, hogy vallási életük középpontjába
a szombat került (vö. A Hetedik Nap Adventistái).
A szombat számukra nemcsak az Úr
napja, de a bibliaolvasás napja is. Nagy hangsúlyt
kap náluk a beteglátogatás, az ifjúsági,
az oktató és a szociális-karitatív
munka. Igen sok aszkétikus elõírásuk van:
nemcsak az alkohol és a dohányzás,
de a disznóhús is tilos számukra, vegetariánus
koszt ajánlott, ennek érdekében
vendéglõket tartanak fenn. Lemondanak
minden fényûzésrõl, ékszerrõl,
szórakozásról. Anyagi forrásuk a tized,
erre minden tag szigorúan kötelezve van.
Mit tartanak
Jézusról? Isten-eszméjük és Jézus
Krisztusról adott tanításuk az Egyházak
Világtanácsa elveinek megfelelõ. Külön
is hangsúlyozzák, hogy a megváltást
Krisztus valósította meg, teljesen ingyenes ajándék
számunkra.
Hogyan
fogadják a Szentírást? A reformáció
egyházaihoz hasonlóan a Szentírást
tekintik a hit egyedüli mércéjének (sola
Scriptura), ugyanakkor a biblia értelmezésében
E.G. White asszony gondolatait tekintik irányadónak,
aki a következõ, "Istentõl kapott" felhatalmazásra
hivatkozik: "Aki elveti azokat a tanúságokat,
amelyeket neked adtam, nem téged, hanem engem, a
te Uradat veti meg" (Thstimonies of the Church, 5. kötet, 668.
o.). Kiindulópont juk az Ószövetség,
épp ennek jele a szombatos jelleg.
Mennyiben
keresztények? Elfogadják a Szentháromság
nevére történõ keresztséget,
így keresztényeknek tekinthetõk, de az "evangéliumi
szabadegyházak" vagy "szabadkeresztények" más
csoportjaihoz hasonlóan csak a 16. életév
után, alámerítkezéssel keresztelkednek.
A szektától való elpártolás és
visszatérés esetén a keresztséget megismétlik.Ez
másszóval annyit jelent, hogy nem az isteni kegyelemtõl
függõ, tárgyi ténynek, hanem az ember
döntésétõl függõ, alanyi
mozzanatnak tekintik a kegyelmi állapotot. A szekta -
más keresztény jellegû szektákhoz hasonlóan
legfõbb ellenfelének éppen a
Katolikus Egyházat tekinti. A Jehowa Tanúihoz hasonlóan
"Babilonnak" nevezi, amely "lebukott", a Jelenések
könyve értelmében. A Jel. 14,9-ben szereplõ
"vadállat" szerintük a pápaság, mivel a vasárnap
ünneplését elõírta. Akik szombat helyett
a vasárnapot ünneplik, azok a "vadállat jelét"
hordják, tagjaiknak tehát meg kell szabadulniuk a vadállat
jelétõl.
Közösségüket
egyházként (sõt Krisztus igaz egyházaként)
értelmezik, melynek küldetése, hogy teljesítse
mindazt, ami a Jel.14,6-11-ben szerepel. Úgy vélik
ti., Miller fellépése jelenti az elsõ angyal
szózatát, s ezzel kezdõdött el a végítélet
hosszúra nyúlt folyamata.
Szervezetük
szorosan kiépített. Közösségeik
élén bizottság áll, annak élén
a "legöregebb" (vö. a presbiter, áldozópap a
Katolikus Egyházban), aki adventista szabályok szerint
történt "felszentelés" után vezeti a keresztség
és a szent lakoma szertartását. Ami
utóbbit illeti, kovásztalan kenyérrel és
szõlõlével mutatják be, s úgy tekintik,
mint Krisztus haláláról és feltámadásáról
való megemlékezést, bûneik bocsánatára.
A lakomához - az utolsó vacsorához híven
- lábmosás is kapcsolódik. Kifejezetten az
üdvösség, Krisztus második
eljövetele jelenti a szekta központi tanítását.
Miller Dániel 8,14-et vette alapul: ,,2300 éjjel
és nappal telik el, míg a templom megtisztul". Napok helyett
éveket vett, kiindulópontnak pedig az új templom
építését választotta (Kr. e. 457.).
Ezzel a szektás bibliaértelmezés sajátos
tipusát teremtette meg: kisértetiesen
hasonló megoldást alkalmaznak a Jehowa Tanúi és
mások. Az 1844-es csalódást utódai úgy
próbálták feloldani, hogy White kijelentette:
Miller számításai csak az Úr Jézus
mennyei életére érvényesek: az adott
idõpontban lépett be a Szentek Szentjébe, hogy
befejezze a kiengesztelést, s ezzel a vizsgáló
bíróság elkezdte munkáját, melynek
lényege, hogy az elsõ embertõl kezdve a ma
élõkig mindenkirõl összegyüjtenek
minden adatot, ezeket könyv- be foglalják és
Isten jelenlétében átvizsgálják.
White-ék szerint Krisztus ténylegesen csak akkor jelenik
majd meg, amikor ez a vizsgálat
befejezõdik, s akkor 1000 éves uralma folyamán
végrehajtja az ítéletet. Ami az örökélet
tartalmát illeti, az adventisták elvetik
a lélek halhatatlanságát, a halált elalvásnak,
elszenderésnek tekintik, ami után a végítélet,
azután pedig nem földi paradicsom következik (vö.
jehovisták), hanem új ég és új
föld.
Ami a vég
idõ idõpontját illeti, az efféle számítgatásoknak
legfõbb gyöngéje - épp a Szentírás
alapján -, hogy elfeledkeznek az Úr Jézus tanításáról:
"Azt a napot és azt az órát...
a Fiú sem ismeri" (Mt 24,36). Világos dolog: Krisztusnak
nem állt szándékában gúzsba
kötni az emberi alkotókedvet a végidõ
idópontjának közlésével, amely
mintegy Damoklész kardjaként lebegne fölöttünk.
Akárcsak
Jehowa tanúi számításai esetében,
itt is logikátlan: miért éppen valamilyen
ószövetségi esemény alapján kellene
kiszámolni Krisztus második eljövetelének
idõpontját. Millerék szabályos számzsonglõrködést
hajtanak végre, kényükre-kedvükre
bánnak a bibliai jövendölésekkel, aminek
egyetlen célja, hogy saját korukhoz
jussanak el. Mindenesetre, az élet nem
igazolta számítgatásaikat. Természetesen,
a White által emlegetett "vizsgálatról" sem
tud maga a Szentírás sem, nem beszélve
arról, hogy a "szíveket és veséket
vizsgáló", mindenható Istennek nincs szüksége
vizsgálóbizottságra, mint ahogy idõre sem
a lelkek "átvilágítására".
Az ezeréves
birodalom emlegetése egyáltaján nem új dolog,
a kiliaszták, az ezeréves birodalmat várók
Kr. u. 1000 körül már ugyanígy várták
Krisztus visszatérését. Tudnunk kell azonban,
hogy az ezeréves birodalom a Jelenések könyvében
nem konkrét idõszak, hanem olyan "kerek egész",
mégis "igen nagy" szám, amely éppen az egyház
történelmének hosszú, mégsem végnélküli,
hanem Isten által pontosan körülhatárolt idejére
utal.
Ami
a vasárnap eltörlését és
a szombat elõtérbe helyezését illeti, már
az õsegyház is a "hét elsõ napján"
(ApCsel 20, 7), a feltámadásra emlékeztetõ
vasárnapokon gyûlt össze.Úgy látszik
e tekintetben már nem érvényes a bibliához
való ragaszkodás. Egyszerûen nem igaz, hogy még
nem történt semmi és csak várakoznunk
kell. Krisztus földi életével, halálával
és feltámadásával már elkezdõdött
számunkra a "végidõ", a kegyelmi
életben megtapasztalhatjuk Krisztus jelenlétét.
Igaz, mûvének végsõ kiteljesedése
még várat magára.
Logikátlan,
hogy akik annyira emlegetik, hogy "bibliásak", éppen
az úrvacsora kérdésében eltérnek
a hagyományos kereszténység szertartásától
(szõlõlé a lakomán).
Leginkább
azzal keltenek ellenszenvet, hogy annyi be nem vált jóslat
után kitartanak kiindulópontjuk mellett. A világon
mintegy 4,5 millióan, Magyarországon mintegy ötezren
vannak. Rádióban, könyvekben terjesztik sajátos
bibliaértelmezésüket. Saját folyóirataik
vannak, elõadásokat és kurzusokat
szerveznek. Munkájukat gyakran bizonyos titkolózás
kíséri: biblia-kiadásaik a szövegbõl
magából nem ismerhetõk fel, az életet és
az egészséget védelmezõ irataik
és rendezvényeik nem mindig árulják el,
milyen szervezet is áll a háttérben.
LEGFRISSEBB TART.
JEGYZ. EGYHÁZBÓL
KILÉPÉS AKUÁLIS
|
Pünkösdisták...(Avagy
Evangéliumi Keresztyének és Pünkösdiek Gyülekezete)
A
pünkösdisták általában a II. századi
montanizmusban látják elõfutárukat.
A hagyomány szerint Montanus a keresztség felvételekor
nyelveken szólt és prófétált.
Sajátjuknak tekintik Tertullianus karthagoi püspököt
is (150-225), aki hangsúlyozta a karizmatikus megnyilvánulások
fontosságát. A XII. századi valdiakat,
a XVI. századi hugenottákat és
egyes pietista protestánsokat is elõdeiknek
tekintik. Az elsõ indítást Wesley János,
a metodizmus atyja (1703-1791) adta, aki szorgalmazta
a Szentlélek-keresztséget. A tulajdonképpeni
pünkösdizmus felé Charles S. Finney jelentette az
átmenetet. A XIX. század elejét mint "második
ébredést" emlegetik. A modern pünkösdizmus kezdetét
a szakemberek 1906. április 6-ára teszik, amikor egy
csoport azt élte át Los Angelesben, hogy "tûz
szállt le az égból". Fõleg metodista,
presbiteriánus lelkészek terjesztették a pünkösdizmust,
amely 1909-ben már Európába is átcsapott.
A mozgalom központi eleme a lélek -keresztség
átélése, a nyelvadományok,
a gyógyító képességek és
egyéb karizmák elõtérbe helyezése.
A pünkösdista mozgalomból nõtt ki a karizmatikus
mozgalom is. Ennek elsõ jeles képviselõje
David du Plessis (1905-1986), akit Mr. Pentecost, Pünkösd
Úr néven is emlegettek.Ebbõl az ágból
nõtt ki a 60-as évek Jézus-mozgalma is.
A harmadik
hullám a 70-es évekre tehetõ, ennek kiemelkedõ
képviselõje a buddhistából kereszténnyé
lett Paul Yonggi Cho. A lelki megújhodás sok jele
mutatkozik ezekben az "ébredési" hullámokban.
A lelki adományokat hangsúlyozó, ún. karizmatikus
mozgalmak a nagyobb egyházakat is átjárják,
így a katolikus egyház kebelén belül is jelentkeznek.
A pünkösdizmus elõször 1913-ban tûnik
fel Magyarországon, Békéscsabán, majd a
Viharsarokban, Pitvarosban 1924-ben.Hadifoglyok az orosz hadifogságból
is hasonló szelet hoztak haza, az amerikai kivándorlók
is ugyanilyen irányzatokkal találkoztak az Újvilágban
s igyekeztek ezeknek itthon is teret adni.
1928-ban Apostoli
Hit, majd Magyarországi Isten-gyülekezetek, az Élõ
Isten Gyülekezetei és más neveken
jelentkezett itthon a pünkösdizmus, késõbb
az Evangéliumi Pünkösdi Egyház nevet vette
fel, amely a Szabadegyházak Tanácsának
tagja lett, de az Õskeresztyén Felekezet vagy az Evangéliumi
Keresztyén Gyülekezetek elnevezésû közösség
is pünkösdista volt. 1961-ben Evangéliumi
Keresztyének és Pünkösdiek Gyülekezete
néven egyesültek az irányzatok. Mint a Jézus-mozgalom
már nevében is jelzi, Jézus személye
központi jelentõségû a pünkösdizmusban,
ugyanakkor fennáll az a veszély, hogy Jézusban
csupán a -rendkívüli képességekkel
rendelkezõ - embert látják. A Fiú
és a Szentlélek személye közül egyébként
is a Szentlélekre tevõdik át a hangsúly,
mint ezt a szekta (vagy szekta-csoport) elnevezése is
mutatja. A Krisztusra mutató (krisztológiai) szempont
kiiktatása a kereszténység intézményes
oldalának háttérbe szorításához
vezet náluk.
A pünkösdizmus
nagyon is középpontba állítja
a Szentírást, mint Isten szavát. Ugyanakkor
- akárcsak a többi keresztény szektára jellemzõ
rájuk a fundamentalizmus, vagyis a Szentírás
betû szerinti értelmezése. Elfeledkeznek arról,
hogy a kinyilatkoztatás fokozatos fejlõdést mutat
és különbözõ mûfajokat ölel
magába: "Miután többféleképpen és
különbözõ módokon szólt hajdan
Isten a próféták útján az atyákhoz,
e végsõ korszakban Fia által szólt
hozzánk" (Zsid 1, 1). A szektás biblia-értelmezés
másik jele, hogy úgy vélik: a Szentlélek
sugalmazó ereje a Szentírás-olvasóra is
érvényes.
Azok
tekinthetõk keresztényeknek, akik a Szentháromság
nevére lettek megkeresztelve, és elfogadják
a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallást. A pünkösdisták
ezeknek a feltételeknek eleget tesznek. A pünkösdisták
úgy látják, hogy amikor
Nagy Konstantin államvallássá tette a kereszténységet,
a Szentlélek megnyilvánulásai egy-két
kivételtõl, mint Clairvaux-i Szent Bernáttól
vagy Assisi Szent Ferenctõl eltekintve- kiszorultak az egyház
életébõl. Ez természetesen nem
igaz. Napjainkban egyes pünkösdista csoportok kapcsolatot
keresnek a katolikus karizmatikus mozgalmakkal is. Általánosságban
viszont elvetik az egyház intézményes oldalát
és erõs kritika alá vetik a
Katolikus Egyházat amiatt, hogy az egyházi hierarchia
viszi benne a vezetõ szerepet.
Mit mondanak a Katolikus Egyházról? A pünkösdizmus
rendszerint adventista jellegû, világvége-váró
elképzelésekhez kapcsolódik, nincs önálló
üdvösség-tanítása.
Ami a lélek-keresztséget
illeti, Keresztelõ Szent János szerint Krisztus "Szentlélekkel
keresztel" (Jn 1,34), de ez azonos a "vízbõl és
Szentlélekbõl" való újjászületésünkkel
(Jn3,5), tehát a Lélek-keresztség maga a keresztség
szentsége.Az más kérdés, hogy az élmény
szintjén mennyire éljük meg keresztségünket.
A kegyelemnek azonban nem feltétele az ember átélése.
Ami pünkösdöt illeti, a Szentírás az elsõ
pünkösdrõl számol be az Apcsel 2-ben.
Minden további "pünkösd.. ennek továbbvitele.
Az õsegyház a bérmálás
szentségében konkrétizálta a Szentlélek
vételét, de ez már nem keresztség.
A teológia mindig is hangoztatta, életünknek
van szentlelkes, pünkösdi eleme, ami nem más,
mint a "lelki emberség" (Róm 8,5) megvalósítása,
a kegyelmi élet.Kétségtelen, Szent Pál tanításában
nagy szerepet kapnak a lelki adományok (karizmák),
ám ezek nem pótolhatják a keresztény
lelkiélet többi elemét (így a szentségi
életet), másrészt nem függetlenek a keresztény
közösségtõl és az apostoli hivataloktól.
Aki rendkívüli adományok megélésével
kívánja kezdeni a lelkiéletet, kb. úgy
jár el, mintha emeletet próbálna építeni
alap és földszint nélkül.
Az Apcsel
2,4 a Szentléleknek tulajdonítja, hogy egyesek
"különféle nyelveken kezdtek szólani".
Valójában ez nem más, mint az egyház egyetemes
voltának kifejezése, hogy ti. az evangéliumot
minden nép fiaihoz el kell juttatni. Kétségtelen,
Szent Pál beszél a nyelveken szólás adományáról
(1Kor 14,1-5), de jelzi, ez nem öncél
és nem önfitogtatás eszköze, hanem a közösség
szolgálata:azért van, hogy "az egyház is épüljön
rajta"(uo. 14,5). Épp ezért, ha valamilyen
jel nem az egyház javát szolgálja, hanem egyenesen
az egyház szétdarabolását célozza,
világossá válik, hogy ilyen esetben nem a Szentlélek
munkájáról van szó!
A pünkösdisták
szerint a Szentlélek jelenlétének átélését
extázis is kíséri. A Szentírásból
nemigen igazolható, hogy az erre való törekvés
a keresztény élet központi célkitûzése.
Jézus elragadtatások helyett egyszerûen példája
követésére, sõt kereszthordozásra szólít
(Mk 8,34).
Mint a református
Bütösi püspök írja, a pünkösdizmusban
másodrendûvé vált, mire adta Isten
a maga ajándékait, elsõrendûvé vált
a Lélek ajándékainak keresése és
megélése. Vajon nem arról van- e szó, hogy
felkorbácsolt hangulatban az erre érzékeny
lelkek tömegpszichózis áldozatai s vajon az
extázis nem a tudattalan elõtörését
jelenti-e, természetfölötti elem nélkül?!
Ez a fajta lelkiség könnyen
ópiummá teheti a vallást, a szónak
most igazi értelmében.
A világon
mintegy ötmillióan, Magyarországon tízezren,
vannak. Gyógyulásra, lelki vigaszra
vágyó embereknek gyógyító, öngyógyító
kurzusokat hirdetnek meg, a biblia behatóbb tanulmányozására
szólítanak, összejöveteleiken extázist
igérnek.
LEGFRISSEBB TART.
JEGYZ. EGYHÁZBÓL
KILÉPÉS AKUÁLIS
|
A hit gyülekezete...
Ami
a közvetlen eredetet illeti, magyar irányzatról van
szó. A gyülekezet alapítója Németh
Sándor. Elõbb katolikus volt, teológiát
is tanult, majd a reformátusok között elmondása
szerint megkapta a "Szentlélek keresztségét.
1978- ban újra felvette a vízkeresztséget. 1979-tõl
önálló imacsoportot szervezett. A csoport tagjai
eleinte az Isten gyülekezete elnevezésû közösségen
belül tevékenykedtek, majd a nyíregyházi
alapítású, metodista jellegû Magyarországi
Evangéliumi Testvérközösséggel és
külföldi szabadkeresztény közösségekkel
kerestek kapcsolatot, végül 1989 májusában
nyerték el a törvényes elismerést.
Kiadványaikból kiderül, hogy a külföldi
újpünkösdista mozgalommal állnak rokonságban.
Elfogadják
a Szentháromságot, az Ige örök létezését,
s hogy a Szentlélek isteni személy,
de utóbbit Szent Szellemnek nevezik. Németh szerint a
Szent Szellem Máriában isteni magot helyezett
el (vajon ezt a mítoszok elképzelései szerint
kell érteni?!), amibõl az ember-Jézus született,
épp ezért Mária nem volt istenszülõ,
csak emberszülõ.A gyülekezet (babiloni eredetû)
bálványimádásnak tekinti
"Mária és kisjézuska" kultuszát,
ugyanígy az eucharisztiát és a szentek tiszteletét
is.
A Szentírás
központi jelentõségû náluk, azonban
sajátos, szektás biblia- értelmezéssel
dolgoznak. Nem az eredeti szövegre kiváncsiak,
vagy arra, hogy mit is akart mondani az õsegyház,
hanem azt keresik, személy szerint mit mond nekik az Írás.Mintha
a tévedhetetlenség a hallgatóra, az értelmevonatkozna.
Pedig a sugalmazás a szent írókra érvényes
(vö. 2 Tim 3.16). Az egyéni átértelmezés
már egyfajta új evangéliumot feltételez,
ami szent Pál szerint lehetetlen (vö. Gal 1,9), s
az egyéni találgatások végeláthatatlan
zsákutcájába viszi az igehirdetést.
Mennyiben
keresztények? Mível elfogadják a Szentháromságot,
keresztény-félék. Ugyanakkor, bár
meg van náluk a Szentháromság nevére
történõ keresztség, ennek jelentõségét
elhomályosítja náluk a Szent1élek keresztsége",
az eucharisztiát pedig bálványimádásnak
tekíntík, így még az a két
szentség ís, amely megmaradt a reformáció
közösségeiben, náluk az is háttérbe
szorul, a pünkösdi elem hangsúlyozásával
egyensúlyvesztés következík be.
Mit mondanak
a Katolikus Egyházról? A gyülekezet a maga létét
a történelmi egyházak, fõ1eg a Katolikus Egyház
elleni kritikával kívánja megalapozni, utóbbit
a Jehowa Tanúi mintájára egyenesen Babilonnak,
"a paráznák anyjának" titulálja.
(Jel 17,6-ra hivatkozva, ami a szentírási hely abszolút
félreértelmezése).
A gyülekezet
saját tagjait prófétáknak és szenteknek,
az iidvösség várományosainak tekinti, épp
ezért van az, hogy nem hajlandó párbeszédet
kezdeni más, úgymond bûnös
közösségekkel, akiknek sorsa szerintük a
kárhozat.Valójában lsten Szent Pál szerint
"azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön"
(1Tim. 2,4), tehát egyetlen közösség sem zárhat
ki másokat az üdvösségbõl.
Nincs új
a nap alatt. A nesztoriánus eretnekség a Kr.u. az V. században
ugyanígy tagadta Mária istenszülõi
méltóságát, és (bár elfogadta
az Igét mint 2. isteni személyt)
tagadta az Ige megtestesülését és Krisztus
isteni mivoltát. Ez tér most
vissza. Úgy látszik, ebben a kérdésben a
gyülekezet számára már
nem kiindulópont a Szentírás, pedig abban ezt olvassuk:
"az Ige testté lett" (Jnl, 14). S mivel
a Fiú, az Ige a megtestesülés után is Ige
maradt, a kalcedoni zsinat (451) joggal mondta azt, hogy az
Ige az isteni és az emberi természetet egyetlen
személyi egységbe ölelte.
Szót
érdemel a Szent Szellem emlegetése is. Ez
a szóváltoztatás ma, a "szellem-hit" (a
spiritizmus) korában nem szerencsés: egyeseket könnyen
vezethet a Szentlélek isteni személy voltának
megkérdõjelezéséhez.
De tegyük
félre az elnevezés kérdését. Tévesen
fogják fel a Szentlélek szerepét is.
Vajon az Úr Jézus a Szentlelket nem azért adta
a tanítványoknak, hogy alakítsák, gyógyítgassák,
építsék a közösséget (vö.
Jn 20,22)'? A lelki adományok "egyediesítése",
magánkiváltsággá formlálása
semmiképp sem Krisztus elgondolása.
Ami
Máriát illeti, az Igének adott emberi testet (ha
egyszer az Ige testesült meg), tehát az
Efezusi Zsinat joggal nevezte Istenszülõnek. Egyébként
már maga a rokona, Erzsébet is "Uramnak anyja"-ként
emlegeti, az Ur kifejezés pedig Istennek jár ki a bibliában.
Az Ur Jézus Jánossal együtt valamennyiünket
Mária fiaivá tett. (vö. Jn 19,26), joggal szeretjük
és tiszteljük tehát.A Mária-tiszteletnek lehetnek
túlzásai, de a Katolikus Egyház Szûzanyát
sohasem tekintette istennõnek és soha sem imádta.
Az egyház
ugyanígy sohasem imádta a szenteket sem, még kevésbé
képeiket. A szentek példaképeink az üdvösség
felé vezetõ úton.Szent Pál szerint
a szeretet az örökéletben is megmarad. (vö.
1Kor 13,8), ez érteti meg, hogy az üdvözültek
sorsközösségben maradnak velünk, s ezt fejezzük
ki azzal, hogy megszólítjuk õket, szeretetüket,
közbenjárásukat kérjük.
Németh
Sándor azt írja: "Üdvözítõ
Egyház nincs. Az üdvösség a Jézus
Krisztussal a Szentlélek által megvalósuló
személyes kapcsolat gyümölcse". (Új Exodus
1/33) Azonnal felvetõdik a kérdés:
ha nincs szükség az egyházra, mint közvetítõ
eszközre, akkor miért alapított Krisztus egyházat,
(vö.Mt.16,18), miért adott nekik lelki hatalmat?
A katolikus
egyház és Babilon azonosítása tévedésen
alapszik, hiszen a Jelenések könyve
a pogány római birodalmat illette efféle
jelzõkkel. A 2000 éves egyház tagjainak
lehettek, voltak is hibái, ebbõl azonban nem
következik, hogy az egyház egésze bûnös.
Krisztus megígérte egyházának, hogy
vele marad a világ végezetéig. (vö.Mt.28,20),
s hogy a "pokol kapui sem vesznek erõt rajta" (Mt.16,18),
vagyis az egyház sohasem válhat nem egyházzá,
ahogy azt a gyülekezet feltételezi.Krisztusnak ezt az ígéretét
épp olyan komolyan kell vennünk, mint mondjuk
világvége-elõrejelzéseit. Emellett persze
örökös feladat marad számunkra a bûnbánat
és a megújulás.
A gyülekezet
öntömjénezése nem új a nap alatt. A farizeizmus
visszatérése, másrészt a katarista
mozgalmak felújítása (a katharosz, tiszta görög
szóból). Pedig Jézus világosan
megmondta: "Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák".
(Mt.23,12).
A gyülekezet
új keresztény életstílust: örömöt,
bõvelkedést, sikert, gazdagságot hirdet, ezért
is vet be minden élménykeltõ eszközt: éneket,
zenét, táncot, extázist. Az evangélium
tényleg örömhír, helye lehet az élménykeresés
új, akár modern formáinak is. A keresztény
istentisztelet központjának azonban mégis
a szentmisének kell maradnia, hiszen Krisztus önmagát
adta tiszta áldozatul Istennek. (Zsid. 9,14).
A rendkívüli
adományoknak (karizmáknak) fontos szerepe lehet
a keresztény életben, mégsem feledhetjük:
Szent Pál szerint a legfõbb adomány a szeretet
(1 Kor 12,31 amihez a napi élet prózai terheinek a felvállalása
is hozzá tartozik.
A gyülekezet
önmaga igazolására látványos
gyógyításokra, ördögûzésekre
hivatkozik. Pedig egy-egy jel még nem bizonyítek, az evangélium
szerint az álkrisztusok is "jeleket visznek végbe"
(Mt 13,22). Mindenesetre, a jeleket követelõk
(Mt 12,39) elfeledkeznek arról, hogy Krisztusnál
a gyógyítás nem öncél,
hanem Isten szeretetének és uralmának
jele (Lk.
11,20), amely nem választható el a keresztény
élet egészétõl.
A gyülekezet
a betegséget Isten büntetésének, a gyógyulást
a Szentlélek jelének tekinti. Pedig a betegség
elfogadása is benne van Isten terveiben. Egészség
(vagy akár mindenféle evilági bõvelkedés)
és áldás ill. betegség és bûn
azonosítása ószövetségi felfogást
tükröz. Jézus elveti ezt az egyenlõségjelet
(vö. azt mondja a vakonszületettrõl: "Nem vétkezett,
sem õ, sem pedig szülei", Jn 9,2), a
javakban bõvelkedést pedig egyenesen evangelium-ellenesnek
tekinti (vö. Lk 12,21 ).
Magyar szektáról
lévén szó, csak a hazai létszámról
találgathatunk, mivel õk akarattal nagyobbra taksálják
magukat, ezért a szakirodalom öt és harmincezer
közöttire teszi a számukat.
Térítési
módszerük az, hogy iskolákon, kollégiumokban
leszólítják a fiatalokat. A "jó ügy"
érdekében a "hitgyülis" fiatalok nem riadnak vissza
egy kis flörtöléstõl sem. A nagy egyházak,
fõleg a Katolikus Egyház tagjaira vetik ki
hálójukat, legfõbb módszerük annak
lejáratása, s valamiféle feltételeket
nem követõ hit lehetõségének felvillantása
Magyar Bertalan
a következõket írja róluk az Új Magyarország
1997. VII. 12-i számában:
A gyülekezet
vezetõ lelkésze "A nyelv hatalma" címû
sorozatban oly körmönfont bõbeszédûséggel
fejti ki elvakult Róma-ellenességét, hogy írásait,
noha a belõlük áradó gyûlölet
szinte perzseli az olvasót, érdemes komoly teológiai
háttérrel elemezni. Még ennél is figyelemre
méltóbb azok a passzusok, amelyekben a nagyívû
teológiai fejtegetés hirtelen nyílt és aktuális
politikai propagandává csap át.
Dienes
Erzsébet 1997 július 23-án ugyancsak az Új
Magyarországban írja: A keresztény
vallásokkal és általában a magyarsággal
szemben oly mértékû gyûlölettel
szembesültem náluk, amit a Göncz-törvény
paragrafusai alapján hivatalosan is számon kellene
kérni.
Ha csak a
Hit Gyülekezete által kiadott, és Hack Péter
által lektorált, Pat Robertson: Az új világrend
címû könyvük került volna a kezembe, magam
is elhinném, hogy a felekezet "Jézus Krisztus evangéliumát"
hirdeti. Ennek ellenére meggyõzódésem,
hogy a parlamentbe került "hívek" pontosan a könyvben
leírt Isten és emberellenes világrend megvalósításának
érdekében munkálkodnak.
A fentiekbõl
is látható, hogy mennyire egyoldalú, politikai
célzatú alapítás ez a gyülekezet, amelynek
mûködése és megítélése
nagyon sok gondot és problémát vet fel, de az tisztán
látszik, hogy elüt a szektáktól, azt is
mondhatni, hogy még a szektáknál is szektásabb,
semmi köze se Jézushoz se a Szentlélekhez,
se Istenhez, se a hithez, hanem nagyon is evilági célok
mozgatják õket.
LEGFRISSEBB TART.
JEGYZ. EGYHÁZBÓL
KILÉPÉS AKUÁLIS
|
A metodisták...
A metodizmus
eredetileg az anglikán egyház szektája.A methodosz,
útirány, módszer görög
szóból származik. A metodizmus önmagát
tökéletesnek tekintõ keresztény közösség
kialakítását jelenti, amit perfekcionizmusnak
nevezünk. A perfekcionizmus távolabbi gyökerei az
õsegyház korába vezetnek vissza. A montanisták
és donatisták azt vallották, hogy az ember tökéletesen
gyõzhet a bûn fölött,
egyesek túlléphetnek a hívõk megszokott
szintjén s a tökéletesek
közösségét hozhatják létre. Az
õsegyház ezt az utat -mint túlzást- elvetette.
Ugyanez
a gondolat az újkor hajnalán jelentkezett ismét.
Az újfajta tökéletességre-törekvés
megfogalmazásához a történelmi körülmények
vezettek el. Az angol vallásos életben a XVII. sz.
végén általános volt a hanyatlás.
A teológia túlzottan észimádó (racionalisa)
volt, a mûveltebb rétegek a miszticizmusba, a szabadkõmûvességbe
és azokkultizmusba menekültek.
John
Wesley (1703-1791) és George White-field
vállalkoztak arra, hogy új, radikális
lelkiirányzatot teremtenek. Oxfordi diákkorukban néhány
iskolatársukkal szövetkeztek a bensõséges,
tevékeny vallásos élet "módszeres"
ápolására. A metodista név
elõbb gúnynevük volt, késõbb tudatosan
vállalják fel. Eljutnak a tudatos megtérés
gondolatáig, és a megtérést kezdik
hirdetni másoknak is üdvösség és
kárhozat hatalmas erejû
szembeállításával.
Az anglikán
klérus bizalmatlan velük szemben, kiszorulnak
a templomokból, vándorprédikátorokként,
Isten szabad ege alatt hirdetik az igét. Nagy
tömegeket gyüjtenek maguk köré.
Kettejük közt ellentét támad a predestináció,
az elõre elrendelés kérdésében
(melyet Wesley nem fogad el). S bár Whitefield a hathatósabb
igehirdetõ, Wesley hatása mégis maradandóbbnak
bizonyul, mivel társa hamar meghal, Wesley
pedig 88 éves kort ér el. A metodizmus
õt tekinti szellemi atyjának. A XVIII sz. végére
kiszakadt az anglikán államegyházból,
a XIX. században már 8 milliós taglétszáma
van. A "revivar', az ébredési hullámok egész
sora indul a szekta hatására, elõbb az anglikán,
majd a többi protestáns közösségben is,
elõbb csak Angliában, késõbb Amerikában
és Európa-szerte (vö. pünkösdisták).
Nevükhöz f ûzõdik Angliában a XIX.
sz. elején a biblia terjesztés, valamint a rabszolgakereskedés
teljes eltörlése. A metodizmusnak része van abban
is, hogy az Egyesült Államokban is sor került utóbbira.
Amerikában
a metodizmus mint "hétköznapi kereszténység",
hódított, jelszavai ezek voltak: tapasztalás
és tökéletesség. A megtérésre
szólító igehirdetést gyakran extázis,
elragadottság kísérte. Elõbb New York, majd
Ohio lett a metodista megszentelõdési
teológia központja. Itt mûködött
Charles G. Finney (1792-1875) és Asa
Mahan, Finney bûnbánat és megszentelõdés
eleméhez társadalomkritikai szempontot is kapcsolt. Református
szerzõk úgy látják, a felrázó,
ébresztõ hatáson túl a metodizmus határozott
érdeme a tevékeny szociális munka.
Felfogásuk
egyezik a történelmi egyházak felfogásával.
Újdonságot jelent viszont a Szentlélekrõl
kialakított felfogásuk. Már Wesley is vallotta,
hogy a megszentelõdés a Szentlélek mûve,
beszélt lélek-keresztségrõl, Finney
szerint a lélek-keresztséget a Szentlélek
hatalomkinyilvánításai kísérik.
T .C. Upham 1843-ban a Wesley-i szellemi örökségnek
azt az oldalát emelte ki, hogy a megszentelõdés
misztikus értelemben Istenben való részesedés.
W.E. Boardman ehelyett a reformáció megszentelõdés-tanítását
idézi fel: az ember hit által válik megigazulttá.
A hit
legfõbb mércéjének tekintik (sola Scriptura).
Viszont hajlanak arra, hogy ne a szöveg eredeti üzenetét
keressék, hanem azt, mit mond az igehirdetõnek vagy a
hallgatónak épp abban a pillanatban. Így végsõ
soron azt feltételezik, hogya Szentlélek nem "akkor
és ott", hanem "itt és most" hozzájuk szól
tévedhetetlen erõvel. Más szóval, annak
ellenére, hogy nem fogadják el a tanítóhivatal
létét, valójában saját szavuknak
tévedhetetlenséget követelnek. Elfogadják
a Szentháromságot és a nevére történõ
keresztséget, ennek alapján keresztényeknek tekinthetõk.
Úgy
látják, Krisztus egyháza nem lelhetõ
fel benne. A többi hagyományos keresztény
közösséget is elvetik. Ugyanakkor egész
sor protestáns közösség, szekta kialkulásában
van szerepük. Angliában, Németországban,
s általában Európában a megszentelõdés
- mozgalomban a Krisztusra mutató (krisztológiai)
elem került elõtérbe, a szentlelkes elem rovására.
A pneumatológiai (szentlelkes) vonást
inkább a pünkösdista és karizmatikus
mozgalmak vitték tovább. A szabadegyházak
metodista hatásra alakultak ki Németországban
a XIX. században. Az üdvösség kérdésében
a metodizmus a hagyományos keresztény tanítást
vallja, azonban nagy hangsúlyt helyez arra a gondolatra, hogy
"Isten országa köztünk van...
A megszentelõdést és a szociális tevékenységet
egyenesen úgy tekinti, hogy az Krisztus királyságának
megvalósulását jelzi.
Ez az új
hangsúly Wesley megszentelõdéss-elméletébõl
következik. Igazában véve ebben a kérdésben
Wesley erõsen eltér a többi reformátortól.
Olyan mesterekre hivatkozik, mint Bonaventura, Eckhart mester, Simeon,
a Teológus, akiktõl örökli azt
a gondolatot, hogy a lélek hét fokozaton át jut
el Istenhez. Vallja, hogy a bûnbocsánatot
megszentelõdés követi, a szentség pedig nem
más számára - 2Pét 1,4 alapján-,
mint az isteni természetbõl való részesedés.
(Hasonló kiindulópontok alapján jutott el a keleti
egyház a megistenülés gondolatáig.)
A szentséget nem erkölcsi, hanem vallási tartalmúnak
látja. Felfogása nagy hatást gyakorolt
a XIX.-XX. századi megszentelõdési mozgalmakra.
A metodisták
úgy vélik, a sugalmazás nemcsak a Szentírás
szerzõire, hanem közösségük tagjainak
igehirdetésére is érvényes. A Katolikus
Egyház szerint csak a Szentírás és az apostolok
közösségére épülõ tanítóhivatal
(a püspökök testülete) rendelkezik tévedhetetlenséggel.
Hogy
a karitatív tevékenység már
Isten országának megvalósulása lenne,
ezt református szerzõk is kérdõre vonják
(igaz, annak alapján, hogy nem ismerik el a cselekedet
érdemszerzõ voltát), de a Szentírás
is világossá teszi: Isten országa nem csak köztünklévõ,
de "eljövendõ is. Az egyháztörténet is
tanúsítja, mindig baj, ha egyesek úgy vélik,
az egyház azonos Isten országával (ld. a triumfalista,
diadalmaskodni vágyó egyházkép).
A Wesley-féle
megszentelõdés-elmélet alapján a metodizmusra
az elittudat jellemzõ. Épp ezzel lett a szektás
lelkület mintája. A szektás közösség
csak önmagát tekinti üdvözítõnek,
minden más keresztény közösséget
tévelygõnek ítél. Ez másszóval
az ökumenizmus hiányát is jelenti. Mintha csak
a farizeus szavát hallanánk itt: "Hálát
adok neked, Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember"
(Lk 1 8, 1 1). Pedig senkinek sincs joga pálcát
törnie mások felett. A Katolikus Egyház a II. Vatikáni
zsinaton úgy fogalmazott: "szentek és bûnösök
egyháza" vagyunk. Tudatában vagyunk tehát
gyarlóságainknak. Ugyanakkor azt is tudjuk: a bûnbánat
eszközeit is kezünkbe adta Krisztus. Nem helyes tehát
az önsajnálat és a reménytelenség sem.
A metodisták
legkifogásolhatóbb vonása, hogy csak önmagukat
tekintik tökéletes keresztényeknek.
Pedig a tökéletesség vágya, a
lélek-keresztség, az extázis, a rendkívüli
jelek keresése -akárcsak a többi, pünkösdista,
szabadkeresztény közösség esetében-
önzõvé, hiúvá teheti a lelket.
Ez a fajta lelkiség nem közösségben, egyházban,
hanem egyedi tökéletességben gondolkodik, ez
pedig ellentmond Krisztus szándékának, aki egyházat,
szeretetközösséget akart létrehozni. Ahol
az egyedi tökéletesség a cél, ott
még az irgalmasság gyakorlása is csupán
az egyén kiteljesedését szolgálja.
Szerte a világon
35 millióan, Magyarországon mintegy kétezerötszázan
vannak. A többi szektához hasonló módszerekkel:
a biblia tanulmányozására, ifjúsági
foglalkozásokra hívnak, kiadványokat adnak kézbe,
sõt nem riadnak vissza a jehovásoktól kölcsönzött
módszerektõl sem: be-becsengetnek lakóházakba,
leszólítják a járókelõket.
LEGFRISSEBB TART.
JEGYZ. EGYHÁZBÓL
KILÉPÉS AKUÁLIS
|
A Szcientológia...(Avagy
a Szcientológia Egyháza)
A szcientológia alapítója
Lafayette Run Hubbard (1911-1986). Amerikai hajóstiszt, aki több
egyetemen is szerencsét próbált, írni kezdett,
fõleg a tudományos-fantasztikus mûvek mûfajában,
míg végül ötleteibõl vallást is
alapított. Azt állította, többször is
meghalt. Ezt nem tudni, de azt igen, hogy többször is ült
adócsalásért. Közösségszervezése
katonai mintát követ (vö. Sea-Org: tengerészeti
szervezet). 1986. január 26-án halt meg.
Irányzatát
elõször dianetikának nevezte, amely a felfogás
átalakítására utal (a dianoia,
vö. metanoia), majd szcientológiának
(a scientia, tudomány latin szóból), közösségét
pedig Scientology Churchnek, mondjuk így: a Tudományológia
Egyházának. A lélek átprogramozásának
gondolatát egybeötvözte a tudományos-fantasztikus
irodalom vélt eredményeivel, a lélékvándorlásnak
a keleti vallásoktól kölcsönzött eszméjével
és a szellemhit modern formáival. Hubbard elképzelése
arra épül, hogy egy Xenu nevû bolygóról
35 milliárd éve "thetan-elemek", lélekdarabkák
kerültek át a földre az emberekbe. A szcientológia
ezeket a magvakat ébreszti fel a "tudat átalakításával
".
Hubbard szerint
a dianetika az ember belsõ utazása, melynek célja
az ember veleszületett képességeinek
teljes visszaszerzése. Az ember így ki tud gyógyulni
szorongásaiból, félelmeibõl, a depresszióból,
vagyis félénksége és kudarcai okából,
és sikeres, erõs személyiséggel rendelkezõ,
a lét minden nehézségével szembenézõ
és azok fölött gyõzedelmeskedni képes
ember lesz. Ehhez az ún. auditálás, a
tudattalanban rejtõzõ képek, lelki sebek (az ún.
engramok) felidézése, elõbányászása
vezet el. Hubbard gyógyulást igér a pszichoszomatikus
(lelki eredetû) betegségekbõl is.
Hubbard
hívei Jézust legfeljebb nagy gurunak
tartják, de semmilyen jelentõséget
nem tulajdonítanak neki. Emlegetik ugyan Istent és valamiféle
Lelket (Thetan), azonban Istent nem tekintik
személyes valóságnak, sokkal inkább
-a New Age ideológiájának megfelelõen
afféle világegységben gondolkodnak, az emberi
lelket e világegész részének tartják.
Mivel nem fogadják el Istent és Jézust, jogtalanul
használják az egyház megjelölést.
Hogyan fogadják
a Szentírást? Nem tekintik kinyilatkoztatásnak,
csupán az emberi elme adott idõszakra szóló
megnyilvánulásának. Még csak nem
is hivatkoznak keresztény forrásokra.Nem nevezhetõk
keresztényeknek sem, hiszen nem hisznek a Szentháromságban
s Jézust csupán embernek tekintik.Ismernek ugyan néhány
keresztény ihletésû szertartást, mint
a keresztség (vagy inkább névadás),
házasság, temetés ceremóniáját,
amelyet "káplán"-nak nevezett személy
végez, de mindez csak álca, semmi köze sincs
a keresztény szertartásokhoz. A Church, Egyház
elnevezés hangoztatása csak azt
célozza, hogy az egyházakhoz hasonló adómentességet
élvezhessenek és részesülhessenek azokból
a forrásokból amelyekbõl a tulajdonképpeni
egyházak merítenek.
A "régi
korszak" képviselõjének tekintik
a Katolikus Egyházat, amelynek legfeljebb csak
szervezettsége lehet számukra némiképp példakép
(vö. épp az "egyház" motívumát! ).
A szcientológia feladja az üdvösségeszményt.
Hangoztatja a lélekvándorlás eszméjét,
de végsõ soron az ember evilági
boldogulását, személyes kiteljesedését,
az önmegvalósítás lehetõségét
hirdeti, "az élet és a kommunikáció ismeretére
és javítására" vállalkozik,
épp ezzel arat sikert üzletemberek, sikerre vágyók,
félresiklott egzisztenciák körében.Keresztény
felfogás szerint a földi élet nem feltétlenül
hoz kiteljesedést, másrészt Isten, Jézus
Krisztuson keresztül szeemélyes halhatatlanságot
igért minden embemek, mely az élet természetfölötti
kiteljesedése lesz.
A szcientológia
a "tudás tudománya" kíván lenni. Valójában
nem tudományt ad, hanem egyféle sci-fire épül.
Emellett az ún. ókori gnószticizmus is hatott
tanaira, annak fõleg modern változata, a teozófia,
továbbá a spiritizmus, az Új Korszak
ideológiája és távol-keleti vallások:
a thetán Hubbardnál a hindu atmannak megfelelõ,
ami a világ-egésszel, a brahmannal azonos.
Hubbard tetszetõs
meséjével kapcsolatban pedig tudnunk kell, hogy a
természettudósok nem tudnak messzebbre
visszamenni a kozmosz történetében, mint 15-20
milliárd év. Hogy "fény-magvacskák"
kerültek a testbe, ezt már a
gnószticizmus is tudni vélte. Nem volna egyszerûbb
inkább egyedi lélekrõl, test-lélek
egységérõl beszélnünk? Ha máshonnan
kerültek volna hozzánk lelkek, azoknak
is létre kellett jönniük, másszóval
a lélek-magvak máshonnan való
származtatása csak olyan, mintha döglött
lovat huzigálnánk ide-oda a földön.
Az én,
a lélek nem abszolútum, tehát teremtõt feltételez.
A szcientológia nem vallás, hanem szellemmágia,
üzenetét tekintve pedig a pénz és a hatalom
Isten nélküli messiásságának
ideológiája. A szcientológiai tanfotanfolyamok
százezer márkára rúgnak: pl.
a VIII. osztály részvételi díja Franciaországban
12.450 frank, a további tanfolyamé 24.880, a még
haladóbbé pedig 52.020 frank. Már ez is jelzi,
hogy itt valójában mire megy ki a játék:
a Szcientológia Egyháza a tudomány és
a vallás leple alatt pénzt akar csinálni.
A tét a gazdasági hatalom megszerzése.S vajon nem
épp ezt vetette el Jézus, mikor
a Kísértõ neki akarta adni a világ
minden országát, s azt mondta neki: "Takarodj, sátán!Uradat,
Istenedet imádd és csak neki szolgálj" (Mt
4,10)?
Ami gyógyító,
terapeuta tevékenységüket illeti, méregdrágán
árusított készítményeik valójában
csak vitamin- készítmények, pszichoterapeuta
módszereik a silány lelkizés és a felületes
kuruzslás kategóriáiba tartoznak. Bár
elhárítják az "agymosás" vádját,
vagy hogy vezetõk és vezetettek viszonya náluk
rabszolgatartók és rabszolgák viszonyára
emlékeztetne, tény, hogy tanfolyamaikon a személyiség
teljes átalakítására törekszenek.
Ennek eredménye a tagok tudatos és tudattalan szféráinak
irányítása, a teljes függés, olyannyira,
hogy a tagok a vezetõk akaratának kiszolgálóivá
válnak.
Aki
belép a Szcientológia Egyházába, hogy kigyógyuljon
szorongásaiból és félelmeibõl,
azt elõször elkápráztatják a titokzatos
technikák, s ezért szivesen fizet egyre többet,
csak hogy eljusson a "felszabadított", az "áttetszõen
világos" állapotba. Amikor aztán észreveszi,
hogy a módszer nem vezet igazán
elõre, és ki akar lépni a szervezetbõl,
csapdába kerül. A szervezet nem engedi el tagjai
közül. A tagokat valósággal lelki terror
alatt tartja, afféle büntetõtáborokat
tart fenn azok számára, akik el akarták hagyni
soraikat. Mindez nem fér össze az ember személyi
méltóságával. A szcientológia hívei,
s fõleg vezetõi világszerte az ügyészségek
állandó vádlottjai. A vádpontok mindig ugyanazok
ellenük, bûnszövetkezet, csalás, fõként
adócsalás, döntésre képtelen személyek
behálózása, erõszak, orvosi
gyakorlat jogosulatlan ûzése, pénzügyi
visszaélések. A szcientológia komoly könyvek,
folyóíratok és az õket kutatók állítása
szerint nem vallás, nem is tudomány.
Inkább a vallás égisze alatti minden áron
való pénzszerzés társasága,
akik könnyen segítenek a "leégett" embereken,
hogy utána egy életen át rabszolgává
tegyék. Fegyveresen õrzik táboraikat, illetve titkaikat.
Számos országban nem csak perek folynak ellenük,
hanem be is tiltják õket.
Világszerte
mintegy tizenötmilliónyira tehetõ, akik különféle
kurzusaikon részt vettek. Akiket valamilyen módon elválaszthatatlanul
magukhoz kötöttek, talán mintegy
milliónyian vannak. Magyarországon néhány
százan lehetnek. A szcientológusok a modern technika
(épp az információ-ipar) minden eszközét
latbavetik tanaik terjesztésére. Szabályosan
beépültek a nemzetközi számítógépes
hálózatba és azon keresztül hirdetik tanaikat.
LEGFRISSEBB TART.
JEGYZ. EGYHÁZBÓL
KILÉPÉS AKUÁLIS
|
A Sátánizmus...(Avagy
a Sátán Egyháza)
Gyökerei
a gnószticizmusba nyúlnak vissza, amely élesen
szembeállította a testet és
a lelket. Voltak ördögimádók a középkorban
is. Fekete mise, szentséggyalázás
a szabadkõmûveseknél is elõfordult.
A modern sátánizmust Aleister Crowley alapította
(+1947). Önmagát Antikrisztusnak tartotta s a ,,666-os fenevaddal
azonosította. A Gnosis és a Lucifer c. folyóirat
alapítója. Létrehozta az Ordo Templi
Orientis (OTO) mágikus rend angliai csoportjait, majd
Szicíliában a "Sátán kolostorát",
ahol társaival nagy orgiákat csapott. Jelszava az antropozófusok
és anarchisták szállóigéjévé
vált:
"Tégy, amit akarsz!"
A Sátán Egyházát Anton Szandor
La Vey alapította meg 1966-ban. Szerinte az ördögkultusz
nem más, mint "a test és az anyag vallása". A céljuk
az emberi test és az érzéki vágyak
felszabadítása és felmagasztalása. Mágia,
okkultizmus, ezoterikus tanok, spiritizmus és a New Age
több motívuma kapcsolódik a sátánizmushoz.
Bisztyó József, aki katolikus püspöke
megbízásából kutatta Kanadában
a sátánizmust, három csoportot ismer:
1. A szimpatizánsok, akik filmek
-mint az Ómen, az Ördögûzõ, horrorfilmek
nyomán sátáni jelképeket használnak,
viselnek ruháikon, a kemény rock megfelelõ
irányzata iránt rajonganak, de tovább nem mennek.
2. A Sátán Egyháza
tagjai afféle fordított teológiát vallanak:
istenük Luci fer, a Sátán, aki az öröm
és az élet végtelen forrása számukra.
Úgy tartják, a Sátán erõsebb
Istennéla világ végéig. Emberáldozatot
nem követelnek. A szexuális szabadosság szószólói.
3. A legbelsõ kör
akár emberáldozatig is elmegy. Sok üzletember, bankár,
értelmiségi tartozik közéjük. Senki
sem léphet ki közülük. Mit tartanak jézusról?
A sátánisták Jézust az emberi gyöngeség
megjelenítõjének tartják, Krisztus keresztje
a gyengeség, szenvedés, halál szimbóluma
számukra, ezért fordítják a föld
felé. Elfogadják Isten létét, de valamiféle
negatív, lehúzó erõnek tartják, aki
ellen és az általa képviselt értékekkel
szemben minden erejükkel küzdeni akarnak, mert
csak így valósíthatják meg önmagukat.
A Szentírás beszél a sátánról,
és ezt a szekta önmaga igazolására
használja fel, de azt már nem veszik figyelembe,
hogy ugyanez a Szentírás a sátán
végleges vereségét helyezi kilátásba
és Istent tekinti legvégsõ hatalomnak,
tehát a szekta abszolút jogtalanul hivatkozik a bibliára.
Épp a Szentírás alapján tehetjük
"helyére" ezt a szektát.
A Szentírás
szerint vannak ördögök, van Sátán (vagyis
az "Ellenség..). Nem egyszerûen megszemélyesítés,
hanem valóságos személy. A bukott angyalok
közé tartozik (2Pét 2,7), az ördögök
fejedelme (Mt 12,24), Jézus szerint a hazugság
atyja (Jn 8,44). További nevei a Szentírásban:
kísértõ, a halál ura,
e világ fejedelme, sõt istene (2Kor4,3-4), tûzvörös
sárkány (Jel. 12,3), Isten ellensége és
a mi vádlónk(Jel 12,10), a tengeri és a szárazföldi
vadállat (Jel 13). A Szentírás e képei
szerint lehet bizonyos hatalma az emberek fölött.
Jel 13,8-ban szerepel a 666-os szám (a "vadállat száma"),
ami akkor a római birodalomra utalt, de jelentheti mindazokat,
akik emberellenes uralomra törnek. Jel. 2,19
szerint a Sátán mint antikrisztus, még
Krisztus képét is használhatja
megtévesztésre.
Semmiképp sem nevezhetõk kereszténynek.
A szekta a lehetõ legélesebb ellentétben áll
mindazzal, amit kereszténységnek és egyáltalán
vallásnak tekinthetünk. Mivel a Katolikus
Egyházat az általuk képviselt
"eszmény" legfõbb tagadójának tekintik,
"szertartásaik" fõképp a katolikus istentisztelet
megcsúfolását tûzi ki célul (vö.
fekete mise).
A sátánizmus
elsõsorban az ember evilági kiteljesedését
hirdeti. Beszél a "világ végérõl",
de ennek tartalmát is megfordítja: nem Krisztus, hanem
a sátán gyõzelmét hirdeti. Az evangélium
épp azzal örömhír, hogy az ember halál
utáni kiteljesedését hirdeti, amelyet csakis Isten
adhat meg. A Szentírás beszél kárhozatról
is, amely "az ördögnek és angyalainak" készült.
A Jelenések könyve szerint a sátán
végérvényes vereséget szenved. Ebben
a távlatban válik érthetõvé
a Miatyánk kérése: "Szabadíts meg a gonosztól",
tehát a sátán befolyásától.
A sátánizmus semmiféle humán, emberi
eszmény alapján nem igazolható. Még
,játékból" sem lehet a rombolás elvére
felépíteni emberi életet.Az önzõ örömkeresés
pedig elóbb-utóbb megcsömörléshez, életuntsághoz
vezet, sõt halálthozó is lehet (vö. AIDS).
Különösen
világossá válik a sátánizmus téves
volta, ha egybevet jük a kereszténység tanításával:
1. A kereszténység
kétezeréves üdvösség-történetre,
Isten szavára épül. A sátánizmus
lelkileg félrebillent emberek agyában született meg.
2. A sátánisták
sokszor azzal érvelnek, a biblia is beszél a Sátánról,
a 666-ról stb. Igen ám, de a Szentírás
nem hagy kétséget afelõl, hogy a Sátán
vereséget szenved.
3. A Sátán
nem Isten, csak teremtmény. Létrendileg
nincsenek azonos szinten. A Jó és a
rossz harcában szerepet kapott a Sátán. Krisztus
is igen komolyan vette a Sátánt, nyilvános mûködésének
jó része azzal telt, hogy kiûzte az
ördögöket a megszállottakból. De sohasem
maradt alul velük szemben.
4. Mai, hatalomra törõ
világunkban érthetõen újra erõteljesebb
a Sátán tevékenysége. De a
Jel. 20, 7-10 világosan szól a Sátán végsõ
vereségérõl és megbüntetésérõl.
Bíznunk kell abban, hogy Krisztus gyökerében
már legyõzte a világot (Jn 16,33).
5. A test nem rossz, "Isten
minden teremtménye jó" (1Tim. 4,4), de az öncéllá
tett testiség elfordíthat Istentõl.
6. Krisztus életében
nem a kereszté, hanem a feltámadásé a végsõ
szó. Az evangélium nem a halál, hanem a
teljes élet örömhíre. Krisztus "az új
é lethez vezetõ utat nyitotta meg" (Zsid 10,20).
Mivel
keltenek ellenszenvet? A sátánizmus "kultuszához"
tartozik az ún. boszorkány-szombat. Ez nem más,
mint a római katolikus szentmise kicsúfolása: megszentségtelenítik
az istentisztelethez használatos tárgyakat. A
résztvevõk embervért is isznak. Kigúnyolják
a szent dolgokat és ha birtokukba kerül, meggyalázzák
az Oltáriszentséget. Emberáldozat sem ritka
vö. fekete mágia). A kultuszhoz hozzá
tartozik a boszorkányavatás is. Ez úgy
történik, hogya boszorkányságra kiszemelt
nõt meztelenül oltárra helyezik, mivel úgy
vélik, a napisten ereje így sugárzik ki rá
akadálytalanul és teste felszabadul
a korlátlan gyönyörkeresésre és szerelmi
orgia áldozata lesz. A nemi szabadosság
a sátánisták mindennapi életéhez
tartozik, de gyakori köreikben a fekete mágia (a
gyilkosság) is.
Magyarországon
számuk ismeretlen, a világon mintegy százezren
vannak. Iskolák, középületek falain
gyakran láthatók sátánista jelmondatok.
pl.: No creation-destruction! (Nem teremtés, hanem rombolás!)
Lefelé fordított keresztet, feje tetejére
állított háromszöget (a Szentháromság
elvetésének kifejezésére), fordított
M-betût (Szûz Mária nevének kezdõbetûjébõl)
vésnek falra, aszfaltra, templomok elé a földre,
hogy világba kiáltsák: "lejárt" a kereszténység
ideje. Tagadják a kereszténység értékrendjét.
Legfõbb "misszionáriusaik" mégis
a sátánista zene mûvelõi, mert a zenével
együtt észrevétlenül csepegtetik a fiatalok
lelkébe a rombolás és a tagadás
szellemét. Conrado Balducci Sátánizmus és
rockzene c. könyve meglepõ összefüggéseket
tár fel a kemény rock és a sátánizmus
között.
Természetesen
nincs arról szó, hogy a modern zene mindenestól
"ördögi" lenne, de vigyáznunk kell, nem közvetít-e
destruktív, romboló tartalmat.
LEGFRISSEBB TART.
JEGYZ. EGYHÁZBÓL
KILÉPÉS AKUÁLIS
|
A Spiritizmus...(Avagy
a szellem-hit)
Az
újkori spiritizmus megalapítói:
Emmanuel Swedenborg (+1772), Allan Kardec, eredetileg Hyppolithe
Rivail (+1869) és Davis A. Jackson. Kardec több mint száz
éve írt mûve: A szellem könyve. Állítása
szerint a könyv azokat a tanításokat tartalmazza,
amelyeket maguk a szellemek adtak a spiritiszta tan és
a halál utáni élet alapelveivel kapcsolatban. Táblázatot
is közöl, amely bemutatja, hányféle módon
lehet a szellemekkel kapcsolatra lépni. Tanítása
gyökeresen keresztény-ellenes. A spiritizmus egyik mai mestere
G. di Simone parapszichológus, aki Párbeszéd az
X-dimenzióval c. könyvében valamiféle
"igen nagy fejlettségû szellem"-tõl nyert állítólagos
közlésekre hivatkozik. A szellem-hit mai, századeleji
formájában sok tekintetben érintkezik
a New Age különbözõ irányzataival, a Krisna-hittel
és a sátánizmussal is. Az irányzat felhasználja
a parapszichológia területét (vö. para
jelenségek, ti. a megszokottól eltérõ jelenségek),
a tudományos fantasztikus irodalom termékeit.
A spiritiszta
tan szerint az ember három részbõl tevõdik
össze: anyagból (vagyis az állatokéhoz
hasonló testbõl), anyagtalan lélekbõl s
a kettõ közt kapcsolatot létesítõ
ún. perispiritusból. Úgy vélik, ez utóbbi
az ember halálakor megmarad és a léleknek
éteri, légies testet biztosít. A testben élõk
számára ez láthatatlan, de spiritiszta megjelenésekben
észlelhetõvé válik (vö. ektoplazma).
Többféle szellemet feltételeznek:
felsõbbrendû, alsóbbrendû, legalsóbbrendû
és egészen gonosz szellemeket, amelyek miközben
emberi testbe reinkamálódnak -folytonosan fejlõdnek.
Kapcsolatra léphetnek földi emberekkel, akár
saját akaratukból, akár médiumok, közvetítõk
révén.
A spiritiszták
legtöbb csoportja hisz ugyan Istenben, elfogadják Jézusnak
mint nagy tanítónak a létét,
de tagadják istenségét, a megváltást,
a Szentlelket, egyáltalán, a Szentháromságot.
A lelkeknek önálló (örök) létet
tulajdonítanak így azoknak -felfogásuk szerint-
nincs szükségük teremtõre és
fenntartóra. Szivesen vonnak párhuzamot tanításuk
és a bibliának azon részei között,
amelyek az ember halhatatlanságára, örök életére
utalnak, de ezeket a helyeket kiszakít ják összefüggéseikbõl,
amellett a Szentírást valamiféle alsóbbrendû,
gyerekes tanításnak tekintik és nem isteni
kinyilatkoztatásnak. Igazában véve
egymás mûveire hivatkoznak, így a
spiritizmus egyes rétegei végsõ soron körkörösen
egymásra épülnek.
Tudományosan
senki nem igazolta állítólagos "tapasztalásaikat".
Semmiképpen sem. Felfogásuk nem is annyira
"kereszténység utáni", mint ahogy õk
állítják, hanem sokkal inkáb kereszténység
elõtti, hiszen régebbi vallási tudatformák
világába nyúlnak vissza, és keresztényellenes
is.
Mit
mondanak a Katolikus Egyházról? A spiritizmus a
kereszténység, és fõleg a Katolikus
Egyház csõdjét hirdeti, és minden
eszközzel harcol is a hagyományos vallás
kihalásáért. Ennyiben egy cipõben
jár a materializmussal, így a marxizmussal
is, amely szintén a vallás kihalását
helyezte kilátásba, még ha anyagelvû
alapon is.
A spiritizmus
beszél ugyan a lélek halhatatlanságáról,
sõt örök létérõl, de
ezt a továbbélést nem tekinti üdvösségnek,
már csak azért sem, mert Isten létét
sem fogadja el, aki üdvözíthetné az embert.
A továbbélés módját inkább
reinkarnációs séma szerint gondolja
el, hogy ti. a lelkek idõnként újra visszatérnek,
majd ismét kilépnek a testbõl. A keresztény
felfogás -a "kezdetek" oldala felõl- nem tekinti
öröknek a lelkeket, másrészt nem
egyszerûen a lélek halhatatlanságát
hirdeti, hanem az egész ember célbaérését,
ami elválaszthatatlan Krisztus mûvétõl
és amely Isten ajándéka. 1.Ami a spiritizmus
ideológiai alapját -a szellemek " örök
voltát"- illeti, a Szentírás szerint egyedül
Isten örök: az örökkévalóság
királya (1. Tim. 1,17), Isten az eget, a
földet (Ter. 1,1) s így az angyalokat is a
világgal együtt teremtette, az ember pedig a
testével együtt kapja a lélek "lehelletét"
(vö. Ter 2,7). Minden egyes ember külön-külön
is Isten képmása (Ter 1,27), az emberi méltósággal
nem fér össze, hogy alélek más-más
testet öltsön fel.
2.A spiritizmus és az okkultizmus bizonyos formáiban
a szellemek nem személyes valóságok,
hanem személytelen õserõk, esetleg
a kozmosz, a világ-egész megnyilvánulási
formái. Számos természetgyógyász
hivatkozik ilyenfajta kozmikus erõkre. - Ez a felfogás
a lelket és szellemet az anyag, esetleg az anyagi
energia mintájára képzeli el. A két
létsíkot pedig nem lehet összekeverni. Az anyagvilág
elgondolások-törvények hordozója, ami személyes
programozót feltételez, éppúgy, ahogy
az emberi kultúra az ember elgondolását és
szabad döntését tükrözi. A
végsõ ok nem lehet kisebb, mint teremtménye,
az ember. A világ mögött nem személytelen
szellemek, hanem a világon kívül álló
Személyes Isten áll!
3.Isten szava világosan és határozottan
tiltja a spiritizmust: "Ne adjon köztetek senki,
aki... bûbájosságot ûz, szellemet vagy lelket
kérdez, halottakat idéz. Aki ilyet tesz, útálat
tárgya az Úr szemében." (Más. Törv.
18,9-13) Veszélyes játék: számos ember jutott
el akár egyetlen spiritiszta szeánszon
való részvétel után is pszichiátriai
kezelésre, igen sokaknál a feloldhatatlan félelem
lesz a "fa" "gyümölcse".
Azon állításaikkal,
hogy "megszólaltatják"a halottakat. Valójában
nincs szó szellemek jelentkezésérõl.
A "médiumok" e világ üzenetét közvetítik.
A halottlátó" az elhunyt hozzátartozójának
emlékképeibõl rakja össze "ismereteit".
Keresztény felfogás szerint a halállal a meghalt
ember végképp kiszakad ebbõl a világból,
transzcendens, világfölötti létrendbe lép
át: ott "az Úrral leszünk" (1. Tesz. 4,17).
Egyedül Krisztus tért vissza a holtak közül
(1.Tessz. 4,14). Semmiféle olyan "channeling" (csatorna)
nincs a túlvilágra, mint amirõl a modern spiritizmus
(fõleg már a New Age, az Új Korszak
ideológiája) beszél. Tegyük hozzá:
még ha jelentkezhetnének is a túlvilágon
lévõk akkor is méltatlan lenne hozzájuk,
hogy egyesek szórakoztatására, mintegy
"viccbõl" csak úgy pórázon "elrángassák"
õket. Mindez nem fér össze sem a halottak, sem az
élõk emberi méltóságával.
A Katolikus
Egyház mindig tiltotta a spiritiszta szeánszokon való
részvételt. Legutóbb a Hittani Kongregáció
1917. ápr. 24- iki döntésével, amelyet akkor
XV. Benedek pápa is megerõsített. Úgy tûnik,
az újabb századforduló ugyanazok elé a kihívások
elé állította egyházunkat, mint az elõzõ.
Világszerte
százezren, hazánkban mintegy százan lehetnek. A
spiritiszták nagy példányszámban terjesztik
az olyan sci-fi irodalmat, amely ufókról, átalakulni
képes szellemekrõl, szellemek visszatérésérõl
mesél. megkörnyékezik a gyászolókat,
akik szeretnének valamit tudni eltávozott szeretteikrõl.
Az élet nehézségeibe belefáradt embereknek-
fõként "magasabbrendû" tudásra szomjazó
értelmiségieknek, a közép és felsõbb
társadalmi rétegek tagjainak különleges kikapcsolódást,
extázist, transzállapotot igérnek, ami valóságos
ópiumként hat a lelkekre.
LEGFRISSEBB TART.
JEGYZ. EGYHÁZBÓL
KILÉPÉS AKUÁLIS
|
New Age...
(Avagy új korszak, új vallás,
vízöntõ kor, posztmoderb világnézet...)
Lépten-nyomon halljuk, olvassuk,
látjuk napjainkban:
Meditálj, ébredj rá rejtett képességeidre...
Tudatalattid hatalma változtat tudatállapotodon...
Képzeleted hatalma átváltozások...
Mindegy, miben hiszel, higgyél a hitben...
Benned isten van, te is isten vagy...
Õsi bölcsességek, asztrológia...
Megvilágosodási tréningek...
Varázserõt fedezel fel magadban...
Lélekvándorlás, spirituális utak...
Ismerd meg jövõdet, földönkívüli kapcsolatok...
Leszálló szellemi mesterek...
Kapcsolat elhalt lelkekkel, hívd tanácsadóidat...
Bármi lehetséges...
Tér-idõ utazások, aurák és csakrák...
Tudatkivetítések...
Föld-anya, Vízöntõ-jegy, Holisztika...
Meg gyógyítjuk a Föld-bolygót...
Bioenergia... kozmikus energia...
kristályerõk... földsugárzások...
Pszichotronika... kineziológia...
mikrokozmosz-makrokozmosz...
Mi teremtjük a körülményeket...
Guruk...
ezoterika... stb.
Ezek és hasonló dolgok fokozódó mértékû
terjesztése utal mindennapjainkban az új és összetett
világnézeti mozgalomra, mely Új Korszaknak (New
Age) nevezte el magát. Nem szekta ez, hanem egy átfogó
és minden területet áthatni szándékozó
szellemiség, amely számos szektára kihat.
Nézd csak, micsoda választék a polcokon,
ami csak megletszik, a kosaradba teheted: Ha az "õsi" vonz: primitív
pogány elemeket. Pl. animizmus: "kõnek, fának,
kutyának lelke van"; sámánizus: szellemek segítségül
hívása transzállapotban ("megváltozott
tudatállapot"), Õsi spiritizmus, népi babonák
felújítása.Ha kedveled az egzotikusat: a keleti
vallások hitvilágát és meditációs
módszereit. Pl. a lélekvándorlás (reinkarnáció)
tana, a tudat kiüresítése, önhipnotikus technikák
(jóga), a személytelen világszellem mint isten,
lelkek élete távoli bolygókon,
nõi istenségek, a mindenség az isten
(panteizmus), a guruizmus (alávetettség egy önkényes
szellemi vezetõnek).
Ha titkos tudás izgat: az ókori gnószticizmus nézeteit.
(gnózis= zárt csoportoknak szóló
titkos tudás megszerzése a megvilágosodás
érdekében.) Befelé vezetõ úton
("ezoterika") találja meg az ember "igazi önvalóját",
istenségét. Ez volt a lényege e keresztény
ellenes keverék-vallásnak az I-III. században.
Felhasználták a bibliai fogalmakat, más értelmezést
adva nekik: beszéltek Kriszlusról,
de megváltásáról nem, mert a megváltást
a pszichotechnikától, ill. az emberben lakó isteni
erõtõl várták.
Ha félelmetes erõkre vágysz: az okkultizmus = titkos
tudás a világról és emberröl,
titkos erök, elhunytak és szellemek ismerete; pl. spiritizmus
(szellemidézés), asztrológia, szellemi
szintek, Kundalini, jóslások, piramis- miszticizmus,
sátánizmus, stb.
Mágia=az okkultizmus gyakorlata; a titkos tudás,
szellemek, erõk felhasználása a má..,ok
és a világ feletti jogtalan uralom érdekében,
különféle technikák segítségével.
Pl. inga, varázsvesszõ, varázskör,
szimbólumok, mantrák, viaszöntés,
ólomöntés, képvarázs, átkok,
boszorkányság, hipnózis, önhipnózis,
médiumi transz, tudatkivetítések, tudatátvitel,
stb. A gnózis és az okkultizmus a középkori
Európa, majd a humanizmus titkos iskoláin keresztül
a következõ mozgalmak által jutott el napjainkba
a New Age-vallásszerûségig: albiak, katharok,
bogumilek, rózsakeresztesek, alkímisták, szabadkómúvesek,
teozófia, antropozófia (Rudolf Steiner).
A New Age mozgalom legfõbb tervezõje
a teozófus Alice Ann Bailey asszony, aki spiritiszta médiumként
vette át egy szellemtõl az erre vonatkozó
utasításokat, köztük azt, hogy a mozgalmat
1975-tól kell nyilvánosan terjeszteni.
Könnyen észrevehetõ, hogy e gazdag, szinte
mindent egybelölõ választékból
kimaradt a kereszténység? Vagyis éppen
az a cél, hogy ne legyen többé elõtérben
az egyetlen igazság, hogy azt tehessek, amit akarok, én
legyek az isten.
A hagyományok egyes elemeit összekeverik a New Age mûhelyében,
s így jön létre a modem szinkretista
valláspótlék. Isten személytelen erõvé,
degradálva, a mindenség, maga a kozmosz.
A teremtés helyett: a világ és az ember
valamiféle kiáramlás. Tehát: "minden
egy, minden jó, és minden isteni". A bûn
és a rossz szerintük nem is létezik. Az asztrológiai
törvényszerûségek szerintük úgyis
meghatározzák az embert és a történelmét,
minek hát erõlködni. A "karma", az elõzõ
életek és tettek következményei végzetszerûen
befolyásolják az ember jelen sorsát. A halál
utáni élet csak a lelket érinti, amely reinkarnációkban
(lélekvándorlás) él tovább.
Jézus Krisztust egy megvilágosodott embernek, gurunak
egynek a sok vallásalapító közül,
egy reinkarmálódott valaki. Õt a gnósztikusok,
teozófusok nyomán valamiféje "Napszellemnek"
tartják, aki hamarosan újra megszületik, mások
szerint pedig már megszületett ("Lord Maitraya").
A "Szeretet":kozmikus elv, energia, a rezgések bizonyos formája
mely minden ellentétet egyesít. Semmi alapja nincs,
abszolút elv, abszolút igazság. Nesze semmi, fogd
meg jól!
Minden ember vágya az önmegvalósítás,
erre játszanak rá. Csakhogy "Mit ér
az embernek, ha az egész világot megnyeri, de a
lelke kárt szenved" Isten megszólítható,
gondviselõ, megváltó, cselekvõ, szerethetõ
és végtelenül szeretõ személy,
ahogyan a Szentírásból megismerjük. Õ
élõ Isten". Nem esik egybe a világgal (panteizmus),
nem egyenlõ az egésszel, az összességgel.
A dolgok és az emberek nem részei
Istennek. A Teremtõ nem lehet kisebb, mint a teremtménye,
tehát személynek kell lennie.
Isten a semmibõl teremtette a szellemi és anyagi létezõket,
a kozmoszt, amely nem az õ kiáradása,
nem az õ részeként sugárzódott ki
(vö.: 1 Móz. 8,21; Zsid. 10-11). Isten mindvégig
más, mint amit teremtett, más, mint az anyagvilág.Igenis
van a világban személyes rossz, bukott angyalok, vagyis
a sátán, a bûnnek az ura, amit a New Age le akar
tagadni, el akarja hitetni az emberekkel, hogy éljenek
úgy ahogy akarnak. Önmagunkban is felis- merjük
a rosszat, mert "hiszen nem a jót
teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok" (Róm
7,19).A bûn szomorú valóság, amit az embernek
nem letagadnia kell, hanem szembefordulni Vele, és a Megváltó
irgalma elé vinni a bûnbánatban.
Mi igenis tudjuk, kinek hiszünk, annak, "Aki elveszi
a világ bûneit".
Az asztrológia nem õsi tudomány", hanem õsi
babona és átvágás - vallják
a csillagászok. Az égitesteknek nincs sorsalakító
hatásuk. Még az ikrek életúlja is
élesen eltérhet egymásétól. Ezt a
veszélyes babonát Isten
szava bûnnek és emberhez
méltatlan dolognak tartja: (Más.törv. 18, 9-13)
(vagy:Iz. 47, 12-14). Az ember szabadakaratú, tudatos
teremtmény, aki nem az égitestek hatásainak
bábja.Az ember számára nincs vak végzet,
és Jézus Krisztus megváltó
gyõzelmében részesedve maga is megtapasztalhatja,
mit jelent: " most azonban felszabadultatok a bûn alól"
( Róm 6,22).
"Az ember számára
az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, s azután
az ítéletben legyen része" (Zsid
9,27). A kinyilatkoztatásban nincs szó lélékvándorlásról,
vagyis reinkamációról, hanem:
aki jót tettek, feltámad- nak az örök
boldogságra, akik gonoszat tettek, feltámadnak az örök
kárhozatra (Mt 25,31-46) .
Jézus Krisztus a második isteni személy, valóságos
Isten és valóságos ember, a
mi Megváltónk, akit az Atya elküldött, hogy
értünk áldozattá legyen, hogy
"aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen"
(Jn. 3,16). Úgy jön el újra az utolsó
ítéletre, ahogy apostolai felemelkedni látták
feltámadása után (Apcsel. 1,11;
Lk 21,27), tehát nem születik meg többé.
"És minden lélek, amely nem vallja
meg Jézust, nem az Istentõl való..." (1Jn.
4,3) A szeretetet személyek birtokolják, a
személytelen, anyagi dolgokban nincs; "az Isten
szeretet"; " az Isten szeretete abban nyilvánult meg,
hogy elküldte a világba egyszülött Fiát,
hogy általa éljünk" (1Jn 4,16. 4,9).
Nem valami energia-féle, hanem mások szolgálata,
alázat, hûség, áldozatosság
("ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal,
nem hoz termést" /Jn. 12,24/).
Jézus azt mondotta: "Aki követni akar, tagadja
meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen
engem.Aki meg akarja menteni életét, elveszíti
azt, aki azonban értem elveszíti, az
megtalálja". (Mt 16,24-25). kik forgalmazzák,
ezt az árúházi vallásosságot (minden
szinten SZIN-
TE minden, vagyis bármi
csak ne a kereszténység), mint egy árut, vagyis
akik a pult mögött vannak:
Az Esalen Intézet Kaliforniában,
Findhorn Intézet Skóciában,
Vishva Hindu Prishad Szervezet,
Humanisztikus és Transzperszonális Egyesülés,
Új Akropolisz Egyesület,
Emberi Képesség Mozgalom,
Brahma Kumaris World Spirituality,
Lord Majtreya prófétái,
Gaia Hipotézis,
Arkánum Szellemi Iskola,
Õshagyomány Iskolája,
Transzcendentális Meditáció,
Szcientológia Egyháza (dianetika),
Jóga-körök, keleti guruk (Sai Baba, Szvámi
Puma, Muktanda),
Krisna-tudatúak, Sri Chinmoy, Co-Counseling,
Darnel-tréning,
Silva-féle agykontroll,
"Agytréner"-gépek, asztrológia, Daniken és
az
ufohit,
Szellem gyógyászat és az "extraszenszek",
reiki, mahikari,
"Fényadók", "Rebirthing", transzrelaxáció,
bioenergetika, ingázás,
Joseph Murphy a "tudatalattival",
pszichotronika,
Regressziós hipnózis, pszichokinézis,
reforméletmód,"enneagramm"
"Sant Mat", új sámánizmus, új boszorkányság,
tûzönjárás,
Keleti küzdõsportok, kártyajóslás,
tenyérjóslás,
spiritizmus
Új Elixír magazin, a "Túlvilág" c. újság,
az
X-akták szerzõi,
A Vízöntõ-adás, az Amanda Music és
ezoterikus kazetták, stb.
Mit fizetsz a pénztárnál?
A babonák kedvéért otthagyod józan belátásodat.
A rendkívüli erõkért lelki egyensúlyodat.
"Isteni" mivoltodért a téged szeretõ egyetlen Istent.
A keresztény tanítás egyértelmûen
elutasítja, ez nem a biblia hite, ez nem a
kereszténység hite. A biblia világosan megtiltja
a mágiát, az okkultizmust, a spiritizmust és
az asztrológiát. (Vö.: Más.törv.
18,9-13; Más. törv. 32,17-18; Iz 8,19-20.)
A különbözõ vallások összekeverése
nem Istentõl ered, csak gyarló emberi erõfeszítés.
A New Age magabiztos célkitûzése a világbéke,
a világegység, s a "vi1ág meggyógyításának"
elérésére önerõbõl csak megvalósíthatatlan
utópia. Ígéreteihez ugyanazokat a keleti vallási
eszközöket használja, amelyek Keleten sem tudták
felszámolni a nyomort és a széthúzást,
vagy ugyanazokat a mágikus eszközöket, mint amiket
Hitler is felhasznált, miközben õ is földi paradicsomot
ígért követõinek... A New Age "hite" szerint
a bûn és a rossz csupan ugyanannak a dolognak egy másik
nézete, alternatívája, csupán a megvilágosodásnak
a hinya; "a rossz csak másfajta alkalmazás". Ezzel
alapot ad az erkölcsi szubjektivizmusnak és szabadosságnak.
Leleplezifert olyan "Fényhordozó"-nak tartja,
aki az embernek a kozmikus tudást adja. Vallási
vezetõik egyike, David Spengler írja a Findhornban: "Lucifer
mûködik mindnyájunkban, hogy bennünket tökéletességre
vezessen. Mindannak, aki be akar menni az új korszakba,
az emberi tökéletesség korszkába, egy ponton
el kell jutnia odáig, hogy átadja magát Lucifernek
-ezt ciferi beavatásnak nevezem".
Milyen megváltás az önmegváltás? Ez
fából vaskarika. (mint a gnósztcizmusban és
a keleti vallásokban). Megváltás - "saját
erõbõl" ; ez a lelki "csináld magad"-mozgalom,
Az ember nem tudja kihúzni magát saját kezénél
fogva a bûn mocsarából.
A hit helyett pozitivizmusra (a kézzelfoghatóhoz
való ragaszkodásra) nevel a New Age. Gondolat-mágia
és önhipnózis. "Elég a saját nagyságom
tudata." A New Age szüntelen ismétli az õsbûn
lépését: "olyanok lesztek, mint az
isten" (Ter 3,5) Imádság helyett meditálásra,
passzív önmagában való elmerölésre,
gyakran extázisra hívja az embert, melyben
az ember megnyitja magát ismeretlen, sötét
szellemi erõk felé. A meditáció, mint mágikus
energiák szerzésének módszere kerül
elõtérbe.
Kiderült, hogy az ismeretlen erõkkel való
babrálgatás nem veszélytelen játék,
számos megbetegedés történik a New Age lelki
technikáinak hatására. Sok "bioenergiával
kezelt" egyént, s az álmisztika (meditációk,
jóga) erõfeszítései által megbillent
lelki egyensúlyú beteget kezelnek napjainkban kórházakban
és pszichiátriai osztályokon.
A New Age divatja által lehetõvé válik
az Isten nélküli "vallás", illeve az erkölcsi
követelmények nélküli "vallás". Elegendõ,
ha "feltöltõdöm az erõvel". Elegendõ,
ha megvalósítom magam ("Tégy,
amit akarsz!" -mondja az antropozófus M. Ende és
a sátánista A. Cromey egybehangzóan).
Jézus világosan megmondta:" Álkrisztusok
és hamispróféták lépnek fel,
hogy ha lehet, még választottatakat is félrevezessék"(Mk
13,22).
LEGFRISSEBB TART.
JEGYZ. EGYHÁZBÓL
KILÉPÉS AKUÁLIS
|
Rózsakeresztesek...
(Avagy az Arany Rózsakereszt Szellemi
Iskolája)
Nagyon régi
eredetû gnósztikus szekta. (Gnózis= a tudás;
megváltó ismeret; az önmegváltás
iskolái; az isteni mivolt felismerése és lelki
technika által eljutni a megvilágosodáshoz).
Lényegét tekintve megvolt az 1., 2., 3., 4. században,
majd a középkorban, és továbbiakban
is, évszázadokon át napjainkig. Ma
a XVII.-XVIII. századi titkos társaságok
követõjeként megújította és
nyilvánosságra hozta magát, s az eredeti "ezoterikus"
(=befelé forduló kör, tudás) alapállás
helyett immár reklámozza magát. Johannes Valentinus
Andreae a XVII. században a "lutheri
és a paracelsus-i tanok követõjeként"
szervezi újjá az õsi gnósztikus
irányzatot "evangélikus-keresztény-ezoterikus"
iskolává. A rózsakereszt jelképe
Andreas Libavius (+1616) szerint Luther pecsétjéhez
kapcsolódva keletkezett amely szívbõl kinövõ
keresztet ábrázol egy rózsakehely közepén.
A Rózsakeresztesek szellemi hagyatéka
vegyüléket képez az alkímiaokkult
tanaiból, keresztény allegóriákból,
a gnósztikus világmagyarázatokból
és szektásságból. Ezekbõl az alapokból
fejlõdött ki a XVIII. század közepe
után Dél-Németországban az
"Arany és Rózsakeresztesek rendje", melyet
szembeötlõ szabadkõmûves vonások jellemeztek.
Igy mutatkoznak be: "Az ismeret, amelyrõl
beszélni szándékozunk, nem csupán filozófia,
hanem sokkal több. Tartalmazza az emberiséget
szolgáló Utat és Egyetemes Tant és
a megszabadító Életet. Ezt az ismeretet a
múlt sok bölcsességtanához hasonlóan
GNÓZIS NAK nevezzük A Gnózis azért jön
az emberekhez, hogy tudassa velük az élet
értelmét, ami az eredeti isteni élõ
állapotba, az isteni életterületre való
visszatérés.
Az Egyetemes Tan ismérvei közt a két természetrendet
és a reinkarnációt, az
embert, mint mikrokozmoszt... valamint a lélek ujjászületését
és a transzfigurációt, a személyiségcserét
csak az képes magáévá
tenni, aki megváltoztatott létállapota révén
be tud hatolni a Tan tarta1almába. Az Egyetemes Tant
sem lehet egyszerûen megtanulni. Csak a jelen pillanat élményében
tárja fel magát.
Mit tartanak Jézusról? Elválasztják Krisztust
a Názáreti Jézustól. Krisztus szerintük
egy kozmikus energia, sugárzások együttese, mely
a történeti Jézusban reinkamálódott,
azaz újra leszületett. Az (igazi) megtestesülés,
Jézus embersége, szenvedése,
keresztje és feltámadása nem érdekli a rózsakereszteseket.
A kozmoszban lévõ szellemi hatalmakról beszélnek,
melyek közül egy fontos láncszem a Krisztus-szellem.
Gyakran idéznek egyes részleteket a
bibliából, az összefüggések
nélkül, kiragadva, s ezeket teljesen önkényesen,
a maguk módján értelmezik. Ezt mondják:
"...az evangéliumban minden csak lefátyolozottan
található.Ez azt jelenti, hogy a Szentírás
Istennek a világra és emberiségre
vonatkozó tökéletes tervével kapcsolatos kinyilatkoztatásainak
igazi értelmét Önök csak az ars magica, a királyi
és papi mûvészet útján képesek
megtudni és megérteni". Vagyis a biblia értelmét
csak a gnósztikus mágia által lehet felfogni.
Megtévesztõ "szövegekkel" állnak elõ:"Minden
embernek, akár vallásos, akár okkult,
lehetséges teljesen közvetlen kapcsolatot teremtenie
a Krisztus-sugárral, bármilyen közvetítõ
személy és tekintély nélkül. Az
öntekintély-elvûséghez vezetõ
út Krisztusban minden ember számára biztosítva
van... Ezért alakult egy új, gnósztikus Világszerzet,
mely a vallás és a mágia párosán
alapul. Ez egy új szabadkõmûvesség, pozitív-keresztény
alapon.
A "keresztény alapon" és
a "Krisztus sugár..kifejezések ellennére azonnal
látható: világnézetük nem keresztényi,
hanem mágikus és gnósztikus. Nem titkolják,
hogy nem a Jézus áldozata általi megváltásban
hisznek, hanem az "ismeret" általi megvilágosodásban,
mint a keleti vallások. Ismeret, tudás általi
önmegváltás, az ember istenségébe vetett
hit, a lélekvándorlás (reinkarnáció)
tana a halál utáni "megoldásként",
az ember átalakításának, "transzfigurációjának"
manipulációt, hamis tömegbefolyást sugalló
tana, a pillanatnyi élmények elõtérbe
helyezése a józan ész és a hit helyett,
és az "öntekintélyi elv", vagyis az emberi
szabadság túlhangsúlyozása, az ember
önrendelkezése minden tekintéllyel
szemben - mindezek az õsi mágikus
rendszerek, az ókori gnósztikus szekták, és
a New Age-mozgaloln ma divatossá lett tételei.
Mit mondanak a Katolikus Egyházról? Nyilvánvalóan
keresztény és egyházellenesek. Magukat
tartják az igazi Egyháznak, "Krisztus- hierarchiának".
Nyilvánvaló, hogy itt szó sincs az eredeti,
krisztusi hierarchiáról, az apostolok testületérõl
és utódaikról, hanem éppen ennek felszámolása
a lényeg. Jó tudnunk, az elsõ három
keresztény században éppen azért beszéltek
és írtak rengeteget püspökök, szentéletû
keresztény tanítók (és többek között
akkoriban azért született meg a teológia), hogy eme
gnósztikus, szétforgácsoló,
támadó szektákkal szemben kimutassak az apostoli
átadás folytonosságát vagyis azt,
hogy jézus Krisztus tanítását és
hatalmát apostolaira ruházta rá,
akik pedig az utánuk következõ püspökökre
bízták rá és ruházták
át tovább, a Szentírás értelmezésével
együtt. Hangsúlyozták, hogy azok írták
Ie Jézus tanítását, akiknek Õ a megbízást
és a hatalmat adta.
Az apostolutód püspökök hitték
és kifejtették, hogy õk értelmezhetik
hitelesen Jézus tanítását,
akár az egesz Szentírást. Ez az átadási
folyamat a mai napig tart, és e tradíció
birtokában a katolikus egyház magának tartja
fenn továbbra is az evangelium és egyáltalán
Jézus Krisztus titkának kifejtése és
hirdetése jogát.
A rózsakeresztesek a lélekvándorlás
elméletével helyettesítik be a keresztény
üdvösség-eszményt. A zsidó-keresztény
kinyilatkoztatás nem ismeri a reinkarnáció
elméletét. A Szentírásban ehelyett
már az ószövetségi próféciák
is a feltámadást várják (vö.
Zsolt. 41 ,3; Zsolt. 16,10; Oz. 13,14; Ez 37. 1-14.). Az Újszövetség
örömhíre pedig hangsúlyozottan a feltámadás
tanítása, bemutatása körül
csúcsosodik ki. A biblia egész szövegét át-meg
átszövik a feltámadásra való
utalások, egész fejezetek szólnak errõl,
mint Ezekielnél, mint Pál elsõ korintusi
levelében a 15. fejezet, mint a Jelenések könyvének
részletezõ képei. Ezért
is teljességgel elképzelhetetlen, hogy mindezek
"csak késõbbi betoldások" legyenek, ahogyan
a rózsakeresztesek és a tanaikból építkezõ
New Age-követõk tudománytalanul és nevetségesen
állítják.
Elképzelhetetlen, hogy abban a korban
a biblia minden egyes papíruszon, különféle
helyeken lévõ iratait mindenütt egységesen
és egyidõben átírták volna
a "reinkarnáció eltüntetéséért",
annál is kevésbé, mert ekkor az igen nagyszámú
feltámadásról szóló tanítást
is úgy kellett volna beilleszteni a szövegek közé.
Ilyen manipulációkról azonban sem a régészet,
sem a nyelvészet semmit sem tud, a szentírástudományról
nem is beszélve.
Az ember, mint isten? Nem lehet elfogadni az ember önistenítésének
tanát, hiszen éppen errõl tudósít
a bûnbeesés története, melyben az ember elhitte,
hogy önerõbõl olyanná lehet, mint az isten"
(Ter 3,4-5), s ez az õsbûn alapjává
vált. Mágia és keresztény hit
nem fér össze! A Szentírás lapjain világos
az, hogy Isten megtiltja a mágiát és azt,
hogy a tõle kapott hitet az emberek pogány vallási
elemekkel újra összekeverjék.Vö. Mtörv.18,
9-13, 32,17-18, Iz. 8,19-20. A 2.Kor. 6,14-16 szerint ezt
olvassuk: "Mi köze az igazságnak a sötétséghez?
Hogyan hozható össze Krisztus Béliállal? Vagy
mi köze a hívõnek a hitetlenhez? Hogyan fér
össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig
ti az élõ Isten temploma vagytok." Leginkább talán
azzal, hogy kijelentik: Krisztus az emberi szabadosság
forrása. Mint láttuk, felfogásuk szerint
a "Krisztus-erõnek" köszönhetõen az emberek
"öntekintély-elvûségre", vagyis az önrendelkezés
állapotába jutnak. Az emberiség már
sok formában próbálta ezt: a "szabad", Istentõl
független, saját világrend létrehozását,
de úgy látszik, teljes balsikerrel. Jézus ezzel
ellentétben éppen azt tanította
és arra adott példát, hogy kövessük,
amikor õ így imádkozott és élt:
"Atyám, ne az énkaratom teljesüljön, hanem a
tied" (Lk 22,42). Õ nem az öntörvényûség
hirdetõje volt, hanem "engedelmes volt mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig". Azt
is tanította, hogy egy vesszõ sem maradhat el a
tízparancs megtartásából (Mt 5,18).
"Ismeret, tudás" által nem sok lehetõsége
van az embereknek magukat megváltani, még
ha próbálgatják is "átalakítani"
magukat. Az emberiségnek csak maga Isten hozhatta
meg a szabadulást elesett állapotából. Igy,"amint
Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki
életre is kel" (1 Kor 15,22).
Világszerte százezren, Magyarországon százan
lehetnek. Az értelmiségi fiatalok körében
tûnnek fel. Fel hívják a figyelmet a papok "bibliahamisító
munkájára, vagyis hazug rágalmakkal hiteltvesztetté
akarják tenni a keresztény emberekben
papjaik iránti bizalmat, majd a "beavatottak" titkos tudását
igérik, amely kiemel a hétköznapok szürkeségébõl.
LEGFRISSEBB TART.
JEGYZ. EGYHÁZBÓL
KILÉPÉS AKUÁLIS
|
A lélekvándorlásról...
A FELTÁMADÁSBAN HISZEL VAGY A LÉLEK VÁNDORLÁSBAN?
Neked is szól a kinyilatkoztató Isten szelíd
figyelmeztetése:"Ne higgyetek minden léleknek,
hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentõl
származnak-e, mert sok hamis próféta rontott
a világra" /1 Jn 4,1/. Meg akarod-e õrizni keresztény
hitedet? Meg akarod-e tartani egységedet Jézus tanításával?
Figyelj, vizsgálódj, és dönts!
Miért terjed a lélekvándorlás
tana? Az élet, a világ bizonytalansága miatt
napjainkban igen sokan természetfeletti igazságokra, vallási
élményekre vágynak. Érthetõ,
hogy az ember ebben is a könnyebb, az olcsóbb, s a neki
tetszetõsebb megoldásokat keresi. Így
élednek fel ma álvallási mozgalmak, amelyek
szellemi divattá válnak. Egyre többen vélekednek
így valamiféle hamis békülékenység,
hamis ökumenizmus jegyében: "neki is igaza van, neked
is, meg nekem is..." Veszélyes igénytelenség ez,
mert ha az ember nem veszi a fáradságot,
hogy keresse és tisztelje az igazságot, könnyen olyanok
befolyása alá kerülhet, akik kihasználják
és érdeklõdésébõl anyagi hasznot
húznak.
A keleti vallásoktól érkezik hozzánk,
elsõsorban a hinduizmus nagyarányú
mai missziója nyomán. Ha jól odafigyelünk,
látjuk, hogy a lélekvándorlást a
New Age /új Korszak/ névvel jelölt álvallási
mozgalom terjeszti, amely a kereszténység
kiszorításával távol-keleti alapokon próbál
létrehozni valamiféle "egyetemes vallást".
Aki különféle jóga irányzatokhoz, divatos
lelki technikák kurzusaihoz, a dianetikához,
vagy a reiki ál gyógyító mozgalmához,
keleti küzdõsportok, illetve természetgyógyászat
tanfolyamaihoz csatlakozik, felfedezi, hogy ezek oktatói,
képviselõi szinte mind ezt a tant hiszik vagy terjesztik.
A lélekvándorlás tanítása
röviden: az "örök egy"-bõl kiszakadó
lélek arra kényszerül, hogy minduntalan új
testet öltsön fel, hogy az újraszületések
sorozata után megtisztulva visszaolvadhasson a világlélekbe
/amelynek az egyes keleti vallások különféle
neveket adnak/.
Mit hirdet ez az elmélet? Azt,
hogy isten azonos a mindenséggel, egy személytelen
világlélek, így tehát szeretni
nem tud. Életünk és egyéniségünk
csak egy hullám az óceán felszínén,
s ha elcsitul a szél, a hullám beleolvad
az egésznek a tükrébe. A test a lélek
börtöne, mivel és a test alacsonyabbrendû
nála, a léleknek ki kell szabadulnia belõle,
mint ahogy valaki leveti a ruháját.
Szerintük az ember az új ra születések sorozata
után beolvad a nagy egészbe,
egyéni boldogságot sosem érhet el, valójában
csak a szenvedései szûnnek meg. Azt hirdetik,
hogy személytelen a törvény, vagyis a végzet
/a karma/ irányít mindent, ezért valódi
szabadság nem létezik. Az ember a végzet
játékszere, fölösleges igazságot keresni,
legjobb, ha beletörõdik a világ
menetébe az ember, a rossz ellen nem érdemes küzdenie.
Valójában nem tudjuk, mi a bûnünk, miért
kell bûnhõdnünk és azt sem, kitõl
remélhetünk irgalmat vagy segítséget
- itt nincs örömhír, a végzetben sem
igazság, sem szeretet, sem megértés nincs. Jézus
csupán "megvilágosodott szellemek" pl. Krisna,
Buddha, régi guruk/ újraszületése.
Ezzel a zagyvasággal szemben Isten más,
mint a teremtett világ, mely tõle függ.
Isten teremtõ, szeretõ és megszólítható
SZEMELY. Személyiségünk megismételhetetlen,
nem oldódik föl, nem folyik át más
emberbe. Isten az embert a test és lélek
egységében teremti, test és lélek ugyanazon
egységben támad fel, ez õrzi meg az örök
életben egyéniségünket. A feltámadásban
reményeink és igaz vágyaink örökre
megvalósulnak, az üdvösségre jutva
átéljük a személyes boldogságot,
a földi élet értékei nem tûnnek
el, hanem beteljesülnek.
Isten gondviselése kormányozza a világot,
hív minket a jóra, parancsai segítenek eligazodni
az életben, de sorsunk alakításában nagy
szabadságot és önállóságot
ad nekünk.Végzet nem létezik, mindent Isten szeretõ
akarata irányít, ezért
az ember keresheti és megtalálhatja az igazságot,
Isten eerejével képes szabadon a jót
választani, van értelme küzdenie a rossz ellen.
Ha Isten világos akaratát követi, jobbá teheti
a világot. Az ember tudhatja, mi a jó és
mi a bûn, azt is, hogy a bûnéért felelõs,
de van örömhír: Isten segítségére
siet, irgalmával megtisztítja és felemeli. Irántunk
való szeretete oly nagy, hogy
szabadulásunkért Egyszülött Fiát
sem kímélte, hanem áldozatul
adta, hogy "aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete
legyen". Jézus megtestesülésében
maga a Fiúisten jön el az emberi életbe, húsvéti
feltámadáskor pedig nem újraszületik,
hanem megdicsõült testben megjelenik tanítványainak,
majd visszatér az Atyához és többé
nem születik újra a földön. Csak a világ
végén, az utolsó ítéletre "jön
el ismét úgy, amint szemetek láttára
mennybe emelkedett". / Apcsel 1,11b/
"Hiszek a test feltámadásában." Ellene mondok
tehát a lélekvándorlás tanának,
mert tudom, hogy két úrnak egyszerre nem lehet szolgálni.
Áldalak téged, Istenem, mert Te szereted,
amit alkottál: az anyagi világot is, melybõl
testem épül. Hiszem, hogy ez nem börtöne
lelkemnek, hanem vele szoros egységet alkot
az egyetlen földi életem során. Vallom Krisztus megtestesülését,
halálát és feltámadását. Köszönöm,
Jézus, hogy Te örömmel magadra vetted testi
életünket, osztoztál a sorsunkban. Hálát
adok feltámadásod örömhíréért.
Osztozni akarok életedben, hogy részem legyen feltámadásodban
is. Hiszem, hogy testem-lelkem egységében
én magam támadok fel, örök boldogságomat
és teljes önmagamat így nyerem el országodban.
A Szentírás így szól hozzánk:
"Mint felhõ tovaszáll, eltûnik a távolban,
nem tér az vissza, kit az alvilág elnyelt. Házába
nem mehet soha többé vissza és otthona nem
látja soha viszont." /Jób 8,9-10/ "A holtaknak soha többé
nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy..."
/préd 9,6b/ "Akik jót tettek, feltámadnak
az örök boldogságra, akik gonoszat
tettek, feltámadnak az örök kárhozatra."
/Jn.5,29/ A dúsgazdagról és a szegény Lázárról
szóló példabeszédbõl világosan
kiderül, hogy a halál utáni állapotból
a földre nem térhet vissza senki: Lk
16,26. "Még ma velem leszel a Paradicsomban" -mondja Jézus
a jobb latornak, s ezzel teljes egészében tagadja e
bûnös ember számára az újraszületés
szükségességét /Lk 23.43/. "Az ember számára
az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és
utána ítéletben legyen része"
/zsid 9 ,27/ " Ha Krisztus nem támadt fel, nincs értelme
a ti hiteteknek " /1 Kor 15,14/ "Hozzá hasonulok
a halálban, hogy ezáltal eljussak a halálból
a feltámadásra is." /Fil 3,11/
Ha
figyelmesen olvastad ismertetõnket, megfontoltad,
amit az egyház kezdettõl fogva így tanít
neked, ha megvan benned az akarat hogy hûséges légy
Isten szavához: akarata szerint gondolkozz és élj,
ha szüntenül kéred a Szentlélek segítségét,
akkor belátod, hogy a lélekvándorlás
hiedelme élesen ellene mond a józan
észnek és keresztény hitednek, rájössz,
hogy a kettõben egyszerre nem lehet hinni,
megérted, hogy a reinkarnáció hiedelme - bár
mintha új esélyt adna azoknak, akik
tartanak attól, hogy elrontják életüket -valójában
a reménytelenség felé vezeti az embert, elveszi
kedvét attól, hogy a jobb, igazabb életért
küzdjön a maga és mások számára,
megújul és megerõsödik barátságod
az élõ Krisztussal, az Isten Fiával, megtapasztalod,
hogy közel van hozzád: szeret, megbocsát
és bátorít, megtalálod életed célját:
az igaz és boldog élet útját, ha
ezen az úton jársz, biztos lehetsz abban, hogy Isten
megõriz a halál után és feltámadásodban
örökre boldoggá tesz.
LEGFRISSEBB TART.
JEGYZ. EGYHÁZBÓL
KILÉPÉS AKUÁLIS
|
Krisztus szeretete
egyházi jellegû közösség
Ahhoz hogy megértsük
a Jim Sanders, mint legfõbb pásztor nevéhez kötõdõ
szektát, vissza kell mennünk az 1990-es évek
elejére, amikor Billy Graham Magyarországra látogatott.
Ez volt a beetetés kora. Végtelenül úriemberként
viselkedett. Akik elmentek a stadionba a beszédére,
felírták a nevüket, a címüket,
a vallásukat és értesítést küldtek
a lakóhely szerinti illetékes lelkipásztornak,
hogy legyen gondja az érdeklõdõre. Így amikor
Jim Sanders megjelent, mindenki azt hitte, hogy egy Billy Graham
tipusú igehirdetõvel állunk szemben.
Az elsõ meghívásra a keresztény
egyházak hívei közül is sokan elmentek
a csoport összejövetelére, ugyanis nem volt semmi kockázatérzék.
A baj csak akkor kezdõdött, amikor kiderült,
hogy egy II. János Pál pápát és Jim
Sanderst ábrázoló, az egyik nyilvános
pápai kihallgatáson készült fényképpel
azt a látszatot keltették, mintha õket
a pápa jóvá hagyta volna.
Még a szegedi püspök atyára
is hivatkoztak. Az elsõ nyilvános
tiltakozás és elhatárolódás épp
Gyulay püspök úrtól érkezett.
Mire erre rádöbbentünk már többeket
sikerült a híveink közül megtéveszteniük.
Természetgyógyászatra emlékeztetõ
módszerrel a fej érintésére elájulva
hanyatt esnek s ezzel vannak hatással az e tárgykörben
járatlan emberekre, akik csodás gyógyulásokat
remélnek. Mindenki tudja, hogy ha ilyen pszichikai hatásra
ideig-óráig úgy is érzi valaki, hogy javult
az állapota, késõbb visszaesnek eredeti állapotukba
és valójában az egész eredménytelen
volt. Lajosmizsén megtörtént, hogy valaki nem gyógyíttatta
magát rákos betegségébõl, mert õ
ott majd meggyógyul. Azóta sajnos már el is temették.
Igen harcias csoport, saját jogi képviselõjük
van, aki arra is képes, hogy akár katolikus
papot is megfenyegessen, aki mer a csoport
ellen szólni. Magam is átéltem
eme felszólítás "örömeit" mindezt
Krisztus szeretete jegyében. Részünkrõl azonban
nincs gyûlölet, sem harag, sajnáljuk õket
mint megtévelyedetteket és jelen sorainkkal is csupán
híveinket tájékoztatjuk arról a valós
veszélyrõl, amivel híveinknek számolniuk
kell, ha velük találkoznak.
Nagyon tiszteletre méltó, ha a hitetleneket
valaki megtéríti, Istenhez közelebb emeli,
legyen az bármilyen vallás vagy akár szekta is.
Ám amikor a keresztény egyházak híveit próbálják
elhappolni, netán pápával együtt készült
fotóra hivatkozva, amilyen fotó bárkivel
készülhet a pápai audienciákon és ott
helyben megvásárolható, ez megtévesztés
és nem pozitív tanítás. De
még az is megkérdõjelezõdik, hogy egyáltalán
keresztény szektával állunk-e szemben, miután
tanításuk pl. a Tízparancsolattal kapcsolatban
azt mondja, hogy az csak az Ószövetségre vonatkozott,
az Újszövetségben nem érvényes, ezért
nem bûn a válás. Jézus szerint egy
i betû, vagy egy vesszõcske sem veszhet el a törvénybõl.
Ha tehát valaki ilyent állít, annak nem sok köze
van Jézushoz. Jézus maga mondja, hogy az ilyen igen
kicsi lesz a mennyek országában. Szentírást
is bárki tarthat a kezében, attól még nem
lesz kereszténnyé. Krisztus szeretetérõl
is lehet elnevezni egy csoportosulást, de attól még
nem fog az a csoportosulás Krisztushoz tartozni, pláne
nem sok köze van a szeretetnek ahhoz ha egy másik vallást
ügyvéddel felszólítgatnak, megfenyegetnek,
mint ez a Lajosmizsei plébánossal megtörtént
jogi képviselõjükáltal. Rájuk is igaz
a kontra jelleg, vagyis nem pozitív a mondanivalójuk,
hanem a másik ellen dolgoznak, a másik hitét próbálják
cáfolni, más vallásos hívek közül
és nem a hitetlenek közül toboroznak, térítenek.
|