Mécs László papköltõ vallomása:

Halljad, világ a vallomásomat.

Egyszerûek legyünk, mint az országút,
hogy mindenkihez elmehessünk.

Jók legyünk, mint a levegõ,
hogy mindenkit megölelhessünk.

Édesek legyünk, mint a kenyér,
hogy mindenkit etethessünk.

Vidámak legyünk, mint a bor,
hogy mindenkit megnevettessünk!


Sík Sándor írja:

Ha minden ember a felebarátod,
Feles akkor az áldás, meg az átok.
Közös az érdem, a bûn is közös:
Mindenkiért mindenki felelõs!


Ady Endre:
Havas Krisztus-kereszt az erdõn

Havas Krisztus-kereszt az erdõn
Holdas, nagy téli éjszakában:
Régi emlék, csörgõs szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy téli éjszakában.

Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha a keresztre nézett.

Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az idõ úgy röpültünk
Apa, fiú; egy Igen és egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idõ, úgy röpültünk.

Húsz éve elmúlt s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben,
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem a kalapom mélyen!
Megemelem a kalapom mélyen!